Lettország
Riga belváros- Látnivalók és történetek
Riga egyedülálló elhelyezkedésének köszönhetően nagyon rövid idő alatt vált a német lovagok kereskedelmi telepéből Észak-Európa egyik legfontosabb városává. Nem telik el sok idő és kapuinál sorakoznak majd a svéd, lengyel és orosz csapatok, hogy bebocsátásukat kérjék a Baltikum kincsesdobozába.
Következzen hát Riga belvárosának 12 kihagyhatatlan látnivalója, szigorúan szubjektív szemüvegen keresztül. A lista sorrendje nem a tetszési indexen betöltött pozíciót tükrözi, hanem építésének idejét és logikus bejárási sorrendjét. Így az első látnivaló a 13. században alapított rigai dóm lesz, míg az utolsó a 2014-ben átadott teljesen újhullámos könyvtár épülete a Daugava túloldalán. Az épületek bemutatásánál történelmi kitekintést is fogok adni, illetve titkos tippeket, valamint a nyitvatartási időkre és jegyárakra mutató linkeket is mellékelek. Hajrá, induljunk el felfedezni a borostyán fővárosát – Rigát!
#1. Feketefejűek Háza (Melngalvju nams)
A 13. században Riga legfőbb megélhetési forrásává a kereskedelem vált és 1282-ban válik a Hanza-szövetség tagjává. Ezzel pedig felkerül a kor kereskedelmi szupersztrádájára, ahol Novgorodtól Londonig, főleg vízi utakat kihasználva cseréltek gazdát áruk, termények és szolgáltatások.
A kereskedők, mint Európa minden fontosabb városában érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek. A céheket vezető tanácsok reprezentációs és adminisztratív munkáját támogatandó városszerte ún. gildék épülnek. Ezek közül a leghíresebb a Feketefejűek háza. A város szimbóluma élénk piros tégla homlokzatáról, azúrkék asztronómiai órájáról és lekerekített holland-fríz stílusáról első blikkre felismerhető. Az orom 28 méter magas. Az óra alatt található a legfontosabb hanza városok címerei: Riga, Bréma, Lübeck és Hamburg (alul folytatódik még az észt városokkal: Tallinnal és Tartuval). Alattuk helyezkednek el Neptunusz és Merkúr istenek szobrai, valamint a béke és az egyetértés allegorikus ábrázolásai.
Első említése 1334-ből származik és a leírások szerint a külföldi, nőtlen kereskedők gildéjeként funkcionált. Védőszentjük előbb Sárkányölő Szt. György, majd később Szt. Mór lett. Az egyiptomi származású római katona a 3. században megtagadta a keresztény foglyok kivégzését, ami miatt őt ítélték halálra. Szent Mór dárdája a német-római császárok egyik legfőbb koronázási jelvénye, aminek nyelében megtalálható a Szent Kereszt egy darabkája is. Szt. Mór sötét bőrszínét szimbolizáló fekete fejű ember felkerül a céh címerére is, ami aztán később a ház és a rend megnevezésében is visszaköszön.
A feketefejűek rendje Hitler 1941-es balti bevonulásával feloszlatta magát, miután a német lakosság hazatelepítésre került. A rend legbecsesebb kincseit így még a szovjet megszállás előtt sikerült Brémába menekíteni. A ház végzetes bombatalálatot kap a háború elején. A szovjet bevonulással beteljesedik sorsa: a még álló romokat is elbontják, helyét parkosítják.
A lett függetlenség kikiáltása után elhatározzák újjáépítését, ami 1995 és 1999 között meg is valósul. Innentől kezdve a lett elnöki hivatal költözik falai közé egészen 2016-ig. Így az épületben vendégeskedett már a japán császár, az angol királynő, és a német kancellár is többek között.
A Feketefejűek háza azon kivételes épületek egyike Rigában, amit érdemes belülről is megnézni. Az alagsorban az eredeti alapok és a fennmaradt romok felhasználásával egy történeti kiállítást alakítottak ki. Az első emeleten pedig a két legnagyobb reprezentációs tér – a Lübecki terem és a Bálterem került újra kialakításra.
Az épület előtt immár évszázadok óta áll őrt Roland szobra, szavatolva a város biztonságát és függetlenségét.
Kultourvándor tipp: a tér folyófelőli oldalán állították fel állítólag a világ első köztéri karácsonyfáját 1510-ben (a talliniak ezt saját állításuk szerint már 1441-ben megtették). Az eseményre egy stilizált fenyőfa emlékeztet.
#2. Szent Péter templom (Sv. Pētera baznīca)
A középkori hatalmi centrum Riga alapításakor még egy kupacban volt. A három hatalmi ág – katonai, egyház, városvezetés épületei szorosan egymás mellé települtek. Ahogy azonban múlt az idő, egyre kevésbé bírták elviselni egymás közelségét. A városháza volt az, ami az egykori kereskedőtelepre költözik és hátra hagyja a dómot és a várat. A korabeli kereskedők építik itt fel a Szt. Péter templom eredetijét még gótikus stílusban, akkor rekordnak számító 130 méter magas toronnyal. Ezzel természetesen a dóm tornyának magasságát igyekezték überelni.
A legmagasabb épületek átka azonban őket is utolérte: ez pedig a villámcsapás. A korban ugyanis fából készült szerkezetek nagyon gyorsan lángra kaptak, égés közben pedig szívesen dőltek rá a templom épületére. Így történt ez 1721-ben is, amikor az épület egyik csodálója, maga Nagy Péter cár is segédkezett az oltási munkálatokban. A második világháborúban teljesen kiég. A 70-es években építik újra, de már liturgikus célokat nem szolgál, kiállítótérré avanzsál. Tornyát végül vas oszlopokkal építik át (így már végre tűzbiztos).
Jó hír a kisgyerekeseknek és a lépcsőzés-elleneseknek, hogy három emeletnyi lépcsőzés után egy lift repíti fel a látogatókat a templom 72 méter magasan található kilátóteraszára. Innen pedig a város legjobb panorámáját élvezhetjük.
A toronyhoz egy kisebb legenda is kapcsolódik: az átépítések, felújítások során a toronyból üveget dobtak le. Az odalenn széttörő üvegtábla cserepeinek száma jelképezi azt az időt, ahány századig állni fog még a templom. A második rekonstrukció során az üvegtábla egy adag szalmára esett, és csak kétfelé hasadt. Ezzel szemben a legutóbbi, 1973-as felújítás után az üveg számtalan cserépre esett szét, jelképezve, hogy a templom örökké állni fog.
Kultourvándor tipp: Lettország függetlenségének 1991-es helyreállítását követően Rigát megajándékozza testvérvárosa – Bréma, saját szimbólumával: a Brémai muzsikusokkal. A szoborcsoportot a templom mögött találhatjuk.
#3. Rigai Dóm
A székesegyháznak maga Albert püspök teszi le az alapkövét 1201-ben. Az elmúlt 800 évben minden stílus rajt hagyta a lenyomatát. Bár az eredetileg tervezett két toronyból csak egy épült meg, a templom így is a Balti régió legnagyobb egyházi intézménye (187 x 43m). A Szűz Máriának szentelt templom elhelyezkedése predesztinálta a látogató kört. Mivel a várhoz közel épült fel, ezért főként a városi vezetés és családjaik látogatták. A rigai lakosok elsőként térnek át a reformációt követően az evangélikusok táborába (a keresztény lakosság 90%-a ma is evangélikus). Ez pedig a korábban gazdagon díszített gótikus templomra nézve végzetes volt: a freskókat fehérre mázolták, a stukkókat, szobrokat összetörték.
A székesegyháznak maga Albert püspök teszi le az alapkövét 1201-ben. Az elmúlt 800 évben minden stílus rajt hagyta a lenyomatát. Bár az eredetileg tervezett két toronyból csak egy épült meg, a templom így is a Balti régió legnagyobb egyházi intézménye (187 x 43m). A Szűz Máriának szentelt templom elhelyezkedése predesztinálta a látogató kört. Mivel a várhoz közel épült fel, ezért főként a városi vezetés és családjaik látogatták. A rigai lakosok elsőként térnek át a reformációt követően az evangélikusok táborába (a keresztény lakosság 90%-a ma is evangélikus). Ez pedig a korábban gazdagon díszített gótikus templomra nézve végzetes volt: a freskókat fehérre mázolták, a stukkókat, szobrokat összetörték.
Érdekesség: relatíve ritka az európai bazilikák körében, hogy egy a templomhajóba le kell sétálni, nem pedig fel. Ennek oka egyszerű, és nem a templom süllyedésében kell keresni az okot. A Daugava áradásai miatt a város szintjét mintegy két méterrel feltöltötték. A bazilika viszont maradt, ahol volt, gondolták egy mise végén, tiszta lélekkel könnyebb lépcsőket mászni, mint bűneink által leterhelve.
Kultourvándor tipp: bár felújításra szorul, de látványos és kevesek által látogatott a székesegyház román kori kerengője. Mindenképp megér egy-két fotót!
#4. Három fivér (Trīs brāļi)
A dómtól nem messze található három szorosan egymás mellé épült ház, amelyek segítségével könnyedén tanulmányozhatjuk három évszázad (15-17. század) építéstörténetét. A 15. századtól kezdve a rigai kereskedők a Hanza-szövetség hatására nyugat-európai minta szerint kezdik el építeni és tervezni házaikat. A világlátott kereskedők ugyanis az áru mellett, messzi országok ötleteit is magukkal hozták, amikor hazatértek egy-egy útjukról. A több évszázada kereskedelemmel foglalkozó észak-német és holland kereskedők pedig nagyon jól tudták, hogyan kell racionálisan kialakítani egy állandó árubevétellel és kiadással foglalkozó szakember házát.
A földszinten volt megtalálható maga a bolt, ahova a vevő könnyedén be tudott lépni, valamint a konyha és a kamra. Gyakran alakították úgy ki a bejáratot, hogy az egyúttal italkimérést is lehetővé tudjon tenni. Az ajtó felett talált helyet a cégér, ami hirdette az épület célját. Az első emeleten voltak megtalálhatóak a lakószobák, illetve a későbbiekben a reprezentációs terem, ahol a magasabb társadalmi osztályba tartozó vendégeket fogadták. A felsőbb, ablaktalan emeleteken pedig a raktárak voltak. Ezeknek mindig száraznak és napfénytől elzártnak kellett lenniük. Gyakran láthatunk a tűzfal felső csúcsán egy kiálló gerendát, amin egy csiga található. Ennek segítségével mozgatták az árut az utca és a padlástér között.
Kultourvándor tipp: A három ház a Mazā Pils iela 17, 19, 21 számok alatt található. A legrégebbi a 17-es, ami még a 15. században épült gótikus stílusban. A középső (19) 1646-ban épült holland manierista stílusban, míg a 21-es barokk épület a késő 17. század ízlésének megfelelően. Ha nyitva találjátok, nézzetek be a 21-es épület belső udvarára, és fedezzétek fel, hogy mi rejtezik a barokk homlokzat mögött!
#5. Svéd kapu, Jakab kaszárnya, Puskaportorony
A Lengyel Királyság a 16. század második felében hatalmának csúcsán területét kiterjesztette a mai Lettország déli felére is. A megrögzött katolikus lengyel állam nem nézte jó szemmel az “elfajzott” protestáns németeket és letteket és erőszakos térítésbe kezdett. Azonban lettek sem maradtak restek, behívták a protestáns svéd királyt, hogy tessékelje ki a lengyeleket az országból. A svédek jöttek és békeidőszakot hoztak el az ország életébe. Iskolákat alapítottak, utakat és várakat építettek, megerősítették Riga falait. Száz év elteltével azonban a svédek is nem kívánatossá váltak, ugyanis elviselhetetlen adóterheik mellett az összes földet kisajátították saját nemességüknek. Így nem volt más megoldás, a svédek kitessékelésére be kellett hívni az új nagyhatalmat: Oroszországot.
Az egykori rigai várfal egyetlen megmaradt kapuja a Svéd kapu. A legenda szerint egy kereskedő vágatta a saját háza falába azért, hogy elkerülje a magas rigai vámokat árui behozatalánál. A valóságban 1698-ban építették a svédek, hogy a szomszédban felépített Jakab kaszárnyákban elszállásolt svéd katonák könnyebben tudjanak a városba be/kijutni. A városba való bejutás szigorúan csak napkeltétől napnyugtáig volt lehetséges. Állítólag Nagy Péter egy légyottja alkalmával a falakon kívül rekedt és az őr már nem engedte be, így egy hevenyészett szalmakupac lett az orosz cár alkalmi hálószobája.
Az ún. Jakab kaszárnyát a 17. században építették svéd katonák elszállásolására. A jelenleg Riga leghosszabb épülete titulussal büszkélkedő egykori katonai szállás Lőportorony felőli tűzfalán tekinthetőek meg a lett városok címerei.
A kaszárnyával szemben pedig a városfal egyetlen megmaradt része látható, keleti végén a Lőportoronnyal. A henger alakú, 2,5 méter vastag falakkal büszkélkedő Lőportorony az egyetlen, még álló torony az egykor oly’ büszke városfal 18 tornyából. Szerepe a nevében is megtalálható. Vastag falai gondoskodtak arról, hogy a benne tárolt robbanásveszélyes lőpor ne kapjon szikrát egy ostrom során. Ellenállóképességére bizonyíték a falában felfedezhető kilenc darab orosz ágyúgolyó. Jelenleg hadtörténeti kiállítás látható falain belül.
#6. Kis- és Nagy céh (Liéla Gilde & Mazá Gilde)
Riga céheit még a 13. században alapítják, századokig övék a kereskedelem monopóliuma a városban. Céhüket a város védőszentjéről Szűz Máriáról nevezik el. Tagjaik a legnagyobb kereskedők, a város csúcsragadozói. Közülük kerülnek ki a polgármesterek, a városi tanács tagjai és a tisztviselők. Tagjai természetesen csak németek lehettek. Az épületben eredetiben maradt meg a keresztboltozatos tanácsterem, a díszterem (Münster hall) és a hozzá kapcsolódó Menyasszony terem, ahol a nászéjszakát költötték el a céhszövetség frissensült házasai.
A Kis céh a kiskereskedők és a kézművesek szervezete volt. Védőszentjüknek Szt. Jánost választották. Eredeti épületüket a 19. Században lebontják és a Nagy Céhvel harmonizáló új székházat építenek. Mindkét szervezet 1860-ig működik, végleges feloszlatásukra csak 1930-ban került sor.
