A székesegyháznak maga Albert püspök teszi le az alapkövét 1201-ben. Az elmúlt 800 évben minden stílus rajt hagyta a lenyomatát. Bár az eredetileg tervezett két toronyból csak egy épült meg, a templom így is a Balti régió legnagyobb egyházi intézménye (187 x 43m). A Szűz Máriának szentelt templom elhelyezkedése predesztinálta a látogató kört. Mivel a várhoz közel épült fel, ezért főként a városi vezetés és családjaik látogatták. A rigai lakosok elsőként térnek át a reformációt követően az evangélikusok táborába (a keresztény lakosság 90%-a ma is evangélikus). Ez pedig a korábban gazdagon díszített gótikus templomra nézve végzetes volt: a freskókat fehérre mázolták, a stukkókat, szobrokat összetörték.
Érdekesség: relatíve ritka az európai bazilikák körében, hogy egy a templomhajóba le kell sétálni, nem pedig fel. Ennek oka egyszerű, és nem a templom süllyedésében kell keresni az okot. A Daugava áradásai miatt a város szintjét mintegy két méterrel feltöltötték. A bazilika viszont maradt, ahol volt, gondolták egy mise végén, tiszta lélekkel könnyebb lépcsőket mászni, mint bűneink által leterhelve.