Karancs-Medves vidék
A palóc Olimposz
Sosem gondoltam volna, hogy valamikor is a Mátrától északra a természeti- és épített értékek olyan harmóniájára fogok bukkanni, mint amit a Karancs-vidék kínál. Noha a Salgó várából nyíló kilátásra Petőfi már jó százötven évvel ezelőtt is elismerően csettintett, Trianont követően a Palócok Olimposzának titulált Karancsot a határra száműzték, majd pedig a szocializmusban Salgótarján árnyékába került. Pedig a Budapesttől mindössze másfél óra alatt megközelíthető túraterepben lenne (turisztikai) spiritusz dögivel.
Úticél: Somoskőújfalu. Kocsiból kiszáll. Túracipő átvesz, beköt. Hátizsák a hátra, becsatol. Felnézek. A szűk völgyben fekvő faluból majd minden irányban kiváló látvány fogad. Balra a Karancs döbbenetes magasságúnak tűnő csúcsa a kilátóval, jobbra pedig a festői Salgó vára, ami egy vulkán maradványain épült fel. Ugyanis Közép-Európa legnagyobb bazalt fennsíkján vagyunk éppen. Úgy ötmillió évvel ezelőtt tűzhányók garmadája szórta szét tüzes törmelékét a levegőbe, lezárva ezzel a Nyugati-Kárpátok felgyűrődésének hosszú-hosszú folyamatát. Ami pedig ebből itt maradt nekünk az valami csoda: bazaltorgonák, lávafolyások, és egyszervolt vulkáni kürtőkön csücsülő várak.
De elég a nézelődésből, hisz 2 kilométeren vár rám 400 méter szint. Irány a sárga-piros jelzés, ami a legrövidebb út a csúcsra, de combkímélőnek egyáltalán nem nevezném. Fairtások sehol, katedrális-szerű bükkösben vezet az út felfelé, tavaszi kék ég, ragyogó napsütés. A kezdeti kaptató után kényelmesebb ösvények következnek, majd egy esőbeállót elhagyva a piros háromszögön egy zúzós kilométer következik. Megérkeztem. Mintha már láttam volna ilyet. Igen, a Cserhát keleti gerincén a Tepkén jártam már egy ugyanilyen kilátó tetején. 1964-ben ugyanis néhány a fenntarthatóságért küzdő természetjáró úgy döntött, hogy a kihasználatlan zalai olajkutak fémvázát kilátóként hasznosítják újra. A kilátó stabil, és ha tériszonyos vagy, akkor is küzdd fel magad valahogy, mert hazánk egyik legkiválóbb körpanorámája fog köszönteni 727 méteres tengerszint feletti magasságon.
Keletre Salgó és Somoskő vára kapaszkodik egykori tűzhányójuk tetején, majd következik a távolban a Bükk. Délre a Mátra és a Kékes takarja ki előlünk a végtelen Alföldünket. Nyugatra Mikszáth Görbeországa hullámzik szelíden egészen a Dunáig. Szanda kétágú hegye, valamint a Naszály könnyedén kivehetőek a horizonton. Aztán elfordulsz Északra: a Polyána és a Selmeci-hegység végtelen erdőségei, megkoronázva a Tátra hófödte ormaival. Álom.
A panorámát minden lehetséges szögből (is) lefotózva ereszkedek le a kilátóból, hogy masszív északi széltől elgémberedett ujjaimat lefejtsem a fényképezőgépről. Gyors fotó a kilátóról, és a sárga túrajelzésen elindulok visszafelé, de előtte még útba ejtem a Kápolna-hegyet, ahol csodás környezetben egy remek állapotban lévő kápolna és egy Trianon emlékmű fogad minket. IV. Béla királyunk a tatárok elől menekülve állítólag itt is megfordult, ahol átmeneti menedékre lelt és megpihenhetett. Évekkel később a király (más meglátások szerint a lánya – Margit) hálája jeléül egy templomot emelt a magaslaton. A szent hely azóta is remek állapotnak örvend, padokkal, asztalokkal várja a megfáradt túrázókat.
Továbbállva a sárga jelzésen egy roppantul meredek,törmelékes lejtő következik a Kápolna-hegy árnyékában, amíg be nem érünk a Cseberna-patak festői völgyébe. Szürke bükkössel benőtt meredek hegyoldal kíséri utunkat, míg el nem érjük a Kercseg-patak völgyét, ahol balra fordulva a sárga kereszten folytatjuk túránkat. Majd a völgy kiszélesedik és gyertyán-matuzsálemek mellett elhaladva már a somoskőújfalui kaszálókról csodáljuk az újra szemünk elé kerülő Salgó várát. A túra összesen 10 km, 500 méter szinttel, 4 órát minimum szánjatok rá. Majd pedig az autóban kezdjetek el azon gondolkodni, hogy mikor jöttök legközelebb! Mert csak nagyon kevés olyan hely van kicsiny hazánkban, ami ilyen kis területen ilyen sok látnivalóval csábít magához!
