Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Antigoon nevű gonosz óriás, aki a Schelde folyó mellett a mai Antwerpen helyén tengette életét. Mindennapi betevőjét pedig a folyón elhaladó kereskedők megsarolásával teremtette elő. Egészen jól ment az üzlet, míg csak nem egy római katona megelégelte a gazdasági visszaélést. Az óriás kezeit levágta és a folyóba dobta, megakadályozván ezzel a további jogtalan haszonszerzést. Innen származik a fél milliós flamand város neve: Hand werpen – vagyis kézdobás.

Belgium második legnagyobb városa immár 500 éve az ország és a kontinens egyik legfontosabb kereskedelmi központja. A város toleráns magatartásának köszönhetően a Spanyolországból a 15. században száműzött zsidóság itt lelt otthonra. Az évszázadok alatt kialakított kereskedelmi kapcsolataikat itt gyümölcsöztették tovább Németalföldön. Ennek köszönhetően az Európába érkező drágakő (és azon belül főként a gyémánt) csiszolás és -kereskedelem jelentős része Antwerpen belvárosában zajlott évszázadokon keresztül. A helyi (hasida) zsidóság mellé konkurenciaként megérkeztek az 1970-es években az indiai dzsáinok. A világ csiszolt gyémántkereskedelmének feléért jelenleg ez a két csoport felel. Az alacsonyabb előállítási költségek miatt a csiszolás időközben az indiai Szúrat városába vándorolt, ahol a világ drágakő-kereskedelmébe kerülő gyémántok 90%-ának csiszolása zajlik.

A város és a gyémánt kapcsolatát demonstrálandó két éve egy grandiózus múzeum nyílt Antwerpenben. Itt több mint 600 kiállítási tárggyal próbálják még jobban kifejezésre juttatni ennek a „széndarabnak” évszázadok óta tartó óriási társadalmi presztízsét.

A briliánsoknak a város polgára, Rubens sem tudott ellenállni. 1640-ben született végrendeletében hosszasan sorolja azokat a gyémántokkal díszített ékszereket, amelyeket második feleségére – Helenára kívánt hagyni. A „kedvezményezett” nem volt más, mint első feleségének unokahúga, aki a házasságkötéskor mindössze 16 éves volt . A 17. század festőfejedelme nem csak egy nagybetűs művész volt, hanem kiváló diplomata is. Minden koronás főt lenyűgözött művészete és kifogástalan viselkedése. Bejáratos volt a királyi és fejedelmi udvarokba, a legtöbb európai uralkodó többször ült neki modellt. Élete utolsó harminc évének színtere (1610-1640) jelenleg múzeumként üzemel (Rubenshuis) és a művész kedvelőinek Mekkája.

A házban található műteremben több mint 2.500 kép készült. A munkát természetesen nem egyedül végezte, hisz ez négy naponta egy új kép elkészítését jelentette volna. Tevékenységében festőinasok és tanoncok garmadája támogatta. A mester többségében „csak” a terveket készítette el, a kivitelezés további része a tanulni vágyókra maradt. Rubens műveiből árad az élet szeretete, amit a kozmopolita város utcáin járva az itt élők arcáról is le lehet olvasni. Hátizsákot fel, Brüsszeltől csak egy óra vonattal! Egy roppantul tartalmas napot minden további nélkül szentelhetünk Antwerpennek!