Portugália - Madeira
Kolumbusz Kristóf - majdnem ahogy az iskolában tanultuk
Ebben a perfekt sztoriban akkor mélyültem el jobban, amikor kiderült, hogy Amerika felfedezője bizony nem csak hogy járt Porto Santon (Madeira kistestvére), de kisebb-nagyobb megszakításokkal majd’ 10 évig élt is itt. Megtekinthető a háza a szigeten, ezen kívül pedig Funchal központjában a Santa Catarina Park bejáratánál áll egy hatalmas bronzszobor emlékezve az új világképet teremtő genovai (?) kalandorra. Ki is volt Kolumbusz, milyen nemzetiségű, miért indult el egy olyan úton, amiben szinte senki sem hitt? Ennek járok most utána.
Eljött a pillanat… Majd 800 év után 1492-re végre sikerült visszafoglalni az Ibériai-félszigetet az „arab betolakodóktól”. A spanyol királyi ház a lefoglalt birtokoknak és a mórok hátrahagyott ingóságainak és ingatlanjainak köszönhetően óriási beruházható tőkére tett szert. Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd mint Magyarország privatizációt követő moguljai ültek a pénzkupacuk tetején és vártak egy „brókerre”, aki majd megforgatja a pénzüket remélhetőleg óriási hasznot realizálva.
A bróker Genovából még ebben az évben meg is érkezett, de erre majd egy kicsit később visszatérek, kezdjük csak az elején.
Mint a mesekönyvekben: volt egyszer egy szegény takácsmester Taljánországban, és volt ennek a takácsmesternek két fia. A takácsmester nem azért volt szegény, mert ügyetlen volt, hanem mert a makrogazdasági körülmények nem voltak túlontúl optimálisak. Leegyszerűsítve a képletet: az Oszmánok elfoglalták a Közel-Kelet jelentős részét 1453-ban pedig elfoglalták Konstantinápolyt is. Így akadályozva/megnehezítve a Selyemút forgalmát, így csökkentve az itáliai városállamok bevételeit, így csökkentve közvetetten a genovai takácsmester potenciális megrendeléseit.
De amit ekkor még a törökök legrosszabb rémálmukban sem gondoltak volna: ezzel kényszerítették rá a levantei kereskedőket arra, hogy alternatív útvonalat keressenek a Távol-Keletre és ezzel ösztönözték őket egy új kontinens felfedezésére.
A szegény takácsmester fiai ezért utazó ügynöknek álltak és hajóval járták a kor hatalmait, megrendeléseket, megbízásokat keresve. Így jutottak ki 1476-ban az Atlanti-óceánra, ahol egy kalóztámadás miatt a portugál partokon kerestek menedéket. Innentől kezdve „Barátok közt-ös” fordulatok következtek: Kristóf ugyanis megismerkedett a portugál király egyik legfőbb bizalmasának lányával (Filipa Moniz Perestrelo), akit nagy lelkesedésében el is vett feleségül. Mivel az após ekkor már a Madeira melletti Porto Santo szigetének kormányzója volt, ezért kézenfekvő volt, hogy ők is oda költözzenek.
Korán kiderült azonban, hogy Kolumbusz nem nagyon szeret egy helyben ülni, a következő 10 évben bejárta az óceánparti államok jelentős részét (Angliában és Írországban is többször járt). Gondolva arra a feltevésre, hogy a távolság segít az amúgy ellaposodó kapcsolatok mesterséges hosszabbításában. A pletyka szerint majd minden kikötőben volt már valaki, aki „várta” őt. Miután felesége tragikusan korán elhunyt, apósa nem is tűrte sokáig exvejét és idejekorán ki is penderítette Porto Santoról fiával és fivérével együtt.
A Kolumbusz családnak ezért gyorsan egy újabb „megbízóra” volt szüksége. Ezért előbb Spanyolországba, majd pedig Portugáliába hajóztak, hogy egy új tervhez – Japán és India elérése folyamatosan Nyugatnak tartva, feltételezve a Föld gömb alakját. Na, ez a felvetés elég távol állt akkor még a csillagászati mainstreamtől, ennek megfelelően mindkét ország mindkét királya hosszas nevetés után kidobta. A háttérben alapvetően nem a csillagászati meggyőződés húzódott, hanem az a tény, hogy nem nagyon volt ezidőtájt kidobandó pénzük egy ilyen kalandra. Más volt azonban a helyzet hat évvel később. A spanyol királyi pár 1492 januárjában megkötötte a szerződést Kolumbusszal, aki augusztusban három hajó (Santa Maria, Nina, Pinta) és 2 millió Maravédi (a helyi fizetőeszköz) társaságában elindult, hogy október 12-én kiköthessen Indiában. Ja, nem: a Bahamákon. A mai napig sem tudjuk pontosan, hogy melyik szigeten szállt partra a mi felfedezőnk.
Visszatérve hajója Barcelonában kötött ki, ahol a királyi pár éppen azidőtájt tartózkodott. Barcelona lett így a város, ahol a Kolumbusszal „utazó” hat darab amerikai őslakost a Szt. Eulália székesegyházban megkeresztelték. Itt áll azóta is Kolumbusz oszlopa, tetején a földgolyóval és a felfedezővel, ahogy a tenger felé fordulva éppen Algériát fixálja. Állítólag túl snassz lett volna, ha Kolumbusz a szárazföld felé, Amerika felé veti tekintetét. Arról nem is beszélve, hogy abban az irányba éppen Madrid – Barcelona ellenlábasa – fekszik. Ezt követően még háromszor kelt át az óceánon és elérte Hispaniola szigetét, Puerto Ricót, Panamát és Jamaicát, ahonnan jó európaiként arannyal, haszonnövényekkel és rabszolgákkal tért haza. Amikor realizálták, hogy egy új kontinensről van szó, Kolumbuszt a későbbi Amerika alkirályává nevezik ki. Halálával (1506) ez a cím örökölhetővé vált, így azt fia, Diego Kolumbusz is megkapta.
Kalandos életút egy szegény takácsmester fiától, nem?!
Must see:
Santa Catarina park – Funchal – Kolumbusz szobor (a város felőli főbejárat után balra tartva)
7:00 – 19:00
Fantasztikus növényzet, fantasztikus panoráma a városra és az Édeskömény-öbölre.
Casa Colombo – Porto Santo – Kolumbusz háza
Nyitva: Kedd és ünnepnapok zárva, H-Sze-Cs-P-Szo: 10:00-12:30; 14:00-17:30; V: 10:00-13:00
Július-Augusztus-Szeptember: Kedd és ünnepnapok zárva, H-Sze-Cs-P-Szo: 10:00-12:30; 14:00-19:00; V: 10:00-13:00
Belépő: 2 EUR
Az Édeskömény-öböl (Funchal óceánpart) felfedezése a Santa Maria-val (esetleges delfinlessel)
Délelőtti trip: 10:00-13:30
