Magyarország
100 sztori a KÉKen - Sárvár, Nádasdy vár
Nádasdy vár - egy bég otthona
A későbbi fekete bég 1555-ben látta meg Sárváron a napvilágot a híres mecénás Nádasdy Tamás és a dunántúli nagybirtokos Kanizsay Orsolya gyermekeként. Szüleitől elsősorban tettrekészségét, kultúra iránti szeretetét és vallásosságát örökölte. Még 12 éves sincs, amikor már Miksa herceg mellett nevelkedik a bécsi udvarban. Az Úrba vetett hite és öntudatos magatartása csak tovább mélyült az itt töltött évek során.
„Minden az Úr kezében van… Szentül hiszem, hogy ha mi, mindenkitől elhagyott szegény magyarok Istennek megfeszített fiába helyeznők bizalmunkat, s az ő törvényei szerint élnénk, az ellenünk egy úton jövő törököket, bármi kevesen legyünk is, hét úton visszaszalaszthatnók. (…) De mivel nem haladunk az Istennek ösvényén, épp az ellenkezője esik meg velünk.”
15 éves, amikor elkötelezik az akkor 10 éves Báthory Erzsébet mellett. A kor szokásainak megfelelően szerelemről itt még szó sem lehetett, a kor kifejezésével élve a föld házasodott a földdel. Erzsébet ebből a szempontból a legjobb partinak számított ezidőtájt. A Báthory család több mint 4.000 jobbágytelkével ugyanis az ország legnagyobb birtokosának számított. Öt évvel később kerül sor az esküvőre a Báthoryak Zemplém megyei birtokán – Varannón.
„…Amikor a lakodalmasok a harmadik táncot járták, a menyasszonyt bevitték a vőlegény hálóházába, ahol is a vőfély átadta az arát leendő urának. Közben a vőfély „szép áldásokat” mondott, majd kardját kivonta, azzal a koszorút a menyasszony fejéről levágta. (…) A nyoszolyóasszony ekkor a menyasszonyt levetkőztette, s magukra hagyta az ifjakat. A menyasszony szüzességének elvételére nem sok időt hagytak; annak gyors, kemény munkával kellett végbemennie.”
Az ifjú pár ezt követően a Nádasdyak központjában – Sárváron rendezte be rezidenciáját. A vár politikai és kulturális presztizse ha lehet ennek köszönhetően még tovább növekedett. Ahogy a harctéren, úgy az étkezésnél sem jelentett már a társadalmi rangkülönbség áthidalhatatlan válaszfalat. Naponta 14 asztalnál folyt a 70-80 főt számláló udvartartás étkeztetése. Különbséget csupán az ételek minőségében lehetett felfedezni.
Miután majd tíz évig nem koronázta házasságukat gyermekáldás (később azonban három is), mind a kortársak, mind pedig az utókor szájára vette kapcsolatukat. A mai pletykalapok is megirigyelnék azt a negatív kampányt, amit ebben az időben hasonló szituációban egy párnak át kellett élnie.
Nádasdy Ferenc a rágalmak szerint kegyetlenül bánt az ágyban asszonyával. Le sem vetkőzött, még véres ingjét magán hagyva vetette magát az ágyba. Ezt követően feleségének a hadvezér sebhelyeit kellett simogatnia, miközben a férj, ahogy a harctéren is, teli torokból káromkodott és a nő haját a csuklója köré tekerte.
Miután majd 10 évig nem esett teherbe, a kortársak Báthory Erzsébet terméketlenségéről kezdtek el beszélni. A meddőség átkát nagyon a szívére vette, a pletyka szerint boszorkány praktikákhoz fordult segítségért. Amikor pedig a babona nem segített, a kozmetikákat, a feltűnő ruhadarabokat és az arcfestést vette fel eszköztárába. Ez pedig főbenjáró bűnként jelent meg a rekatolizációban égő katolikus egyház szemében. Ahogy Pázmány Péter is mondja:
„(…) Nem is ismeri Isten azokat magáénak, kik az ő hasonlatosságát szégyenlik és ördögi álorcával fedezik… a cifra öltözet, a festett orca kurvák és bordélyok zászlója. (…) Mert ura kedvéért a házas asszony sem festi magát, hanem azért, hogy a külsők előtt szebbnek látassék. (…) Nem egyéb a festett orca hanem ifjak tüze, bujaság taplója, szemérmetlen szüzek cégére.”
A szitokáradat itt még nem állt meg. A köznép tudni vélte, hogy vérre menő veszekedések folytak Sárváron a négy fal között. Ennek ellene szól, a tény miszerint mindketten evangélikusok voltak, tehát bármikor elválhattak volna egymástól, ők mégis madj’ harminc évig kitartottak egymás mellett. Ahogy pedig egy korabeli „párterapeuta” pennájából olvashatjuk ebben az időben is volt a józan észre példa:
„(…) Gyakorta esik meg az házas emberek között is zenebona, mert az ördög nem alszik, de nincs azért annak módja, hogy egy összeveszésért házasságoknak kötelét felbontsa. (…) Nem kell minden búsulásban ab extermis [végsőkig] kezdeni a dolgot. Magyarul mondják: tál, kalán [ti. kanál] nem lehet zördületlen.”
1577 és 1591 között folyó török és magar csapatok közötti villongások során az életet kóstolgató nádorfiból félelmetes hírű portyázó vezér vált. A korabeli leírások szerint a végvári vitézek eszményképként tekintettek rá. Míg a törökök gyors hadmozdulatai miatt szellemként kezelték. „Nádazsdi-oglu”-ként nevezték őt a oklevelekben, amit azok kaptak, akik egyáltalán fel merték venni vele a harcot. Az „erős fekete bég” megnevezés szintén a töröktől származik. Ezzel a török címmel (bég) „tüntették ki” azokat a hadvezéreket, akikre ők maguk is felnéztek.
A harctéren vele szemben tanusított tisztelet nem volt megalapozatlan. Portyái során ugyanúgy részt vett a harcokban mint az utolsó gyalogos katona, velük feküdt, velük kelt. Hadjáratait többször önmaga finanszírozta a harcokban önkéntesen vett részt. Nem volt ugyanis a 15 éves háborút megelőzően semilyen tisztséggel felruházva, ami hadba kötelezte volna őt. Mégis „kis háborújával” nem kevesebbet ért el, minthogy szétfeslett a legyőzhetetlen török hadseregről alkotott kép. Több helyen felfedte a szultáni sereg gyengeségeit. Harci tevékenység mellett aktív politizálást is folytatott. Társadalmi rangját és katonai súlyát próbálta minden fórumon bevetni, hogy a török elleni egységes fellépést kicsikarja és az osztrák központosító törekvéseknek gátat szabjon.
A ’90-es évekre a „kereszténység védőbástyája” gondolat helyére egyre inkább befurakodott a „választott nép” tudat, a magyar népre és hazára való hivatkozás. Ez a kialakuló nemzeti öntudat lesz majd az, ami először kritikával illeti a széleskörű, török ellenes európai összefogás nyomán hazánkba telepített német zsoldosok rátermettségét. Ahogy egy korabeli német nyelvű pfalzi könyvtáros barátjának írt verses levelében honfitársait jellemezte:
„(…)Azt kérded Károly, mi történik abban a háborúban, melyet a németek a törökök ellen folytatnak? Oly nagy a küzdelem a boros hordókkal, akkora a harc a poharakkal, hogy valóban nem tudom, ki kerül alulra.”
Nádasdy Ferenc pályája ebben az időben éri el csúcsát. Fegyvertársai gyakran nevezték őt a háború mennykövének vagy éppen a törökök ostorának. A tizenöt éves háborúban majd’ az összes magyarországi hadi eseménynél jelen volt: többször küzdött Fehérvárért, Budáért, Esztergomért. Többször mért megsemmisítő vereséget összevont török seregek ellen is. Még életében legendává vált. 1604-ben kedvenc kastélyában, Sárváron érte a halál. Udvari lelkésze a következő elismerő szavakkal búcsúztatta:
„Vitézeknek mert csillaga / Vármegyéknek jó paisa, / Az szent népnek nagy oltalma / Minden rendnek szép példája / Tanátsainknak fényessége / Vala népünk ékessége / Igazságnak szeretője / Lőn népinknek dicsősége.”
Forrás: A kor történelmének, valamint Nádasdy Ferenc életének legjobb leírása – Nagy László: Az erős fekete bég c. könyve.
