Magyarország
100 sztori a KÉKen – Kőszeg, Chernel utca
Chernel István – egy kőszegi madarász, akinek a magyar síelést köszönhetjük
1865-ben született Chernelházi Chernel István Dezső Ákos Elek magyar ornitológus, a magyar királyi madártani intézet főnöke, miniszteri tanácsos, Sopron vármegye törvényhatósági bizottságnak a tagja. Igen, ennél unalmasabban nem is lehetne elkezdeni egy igazi polihisztor pályájának bemutatását. Hisz volt ő költő, Közép-Európa egyik legjelentősebb madárkutatója, lelkes természetvédő, hippi, cserkész, a norvég sarkvidék első magyar kutatója, szenvedélyes vadász és a hazai sísport megteremtője. Mindezt majd‘ hatvan év alatt.
A Kék túra Jurisics téri szakaszától nem messze, a Jakab templommal szemben egy kis kedves macskaköves utca hívogat. Majd kétszáz évig Úri utcának nevezték, akkoriban ez volt Kőszeg jogász negyede. De hogy mi keresnivalója volt itt ennyi jogásznak? A 18. században a város lett a 11 vármegyére kiterjedő ítélőtábla központja, ami mágnesként vonzotta magához a jogi szakemberek garmadáját.
Szinte minden háznak megvan a maga története. Az ötös szám alatt lakott Széchy Mária, a Wesselényi összeesküvés elárulója. A tizes szám alatt szállt meg rövid ideig az itáliai alkirály. Később ugyanebben a házban hetven évig élt és alkotott Kőszeg Krónikása: Chernel Kálmán. Naplójában sok vicces és maradandó emlék és élmény maradt fenn, némi gúnnyal mutatva be a kőszegiek mindennapjait és szokásait. Érdemei előtt tisztelegve változtatták meg az utca megnevezését Chernel utcára.
A hely ahol felnősz, nagyban meghatározza az életed, szokták mondani. Aki a jogász negyedbe születik, valószínűleg maga is később jogásszá válik. Így történt ez Chernel Istvánnal is, de a diploma kézhezvételét követően a madarak trillázása egy életre eltérítette ettől a pályától. Imádott madarait kutatta a Kőszegi és a Soproni-hegységben, a Kis-Kárpátokban és Erdélyben, ahol sírig tartó barátságot kötött a hazai ornitológia atyjával: Herrmann Ottóval.
„Nem hiszed milyen roppant sokoldalu tudománya van e zseniális embernek! S milyen szép, egészséges nézetei, független jelleme! Inkább nyomorog a haza szolgálatában becsületesen, mint uralkodik becstelenül.“
1891-ben imádott feleségével, fő segítőtársával Rotth Dórával hosszú-hosszú szervezés után a kor szokásainak megfelelően vasúton és hajón közelíttették meg a Norvégia sarki régiójában fekvő Tromsoy szigetét. Itt nem csak a helyi madártani különlegességeket jegyezte fel, hanem behatóan tanulmányozta a helyi lapp lakosokat, valamint furcsa szokásukat: a lábszánkózást. Hazatértüket követően mindent megtett a síelés hazai meghonosításáért, megírta a Lábszánkózás kézikönyve című munkáját.
Chernel István írja meg az első tudományos magyar madártani munkát: “Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre”. Az itt közzétett ismeretek a mai napig etalonnak számítanak az ornitológia területén.
Tizenéves korától kezdve szenvedélyes vadász volt. Vadásznaplójában minden élménye és általa elejtett élőlény fellelhető: az első verébtől a trófeás vadakig. Megvetette a megélhetési és hobbi vadászokat. Véleménye szerint egy vadat elejteni csak a kellő tisztesség megadásával és szenvedéllyel lehet.
„Hogy a mi vadászó közönségünk jórésze még mennyire nem üti meg azt a színvonalat, a mit a «vérbeli vadász» nemes fogalma kifejez, azt misem bizonyítja beszélőbben, mint a hazánk területén elejtett vadakról évenként közzétett kimutatás.[…] Nagy ideje, hogy kimossuk e szégyenfoltját zöld kabátunknak. Ne puskázzunk, hanem vadásszunk, úgy amint azt a törvény és a vadászbecsület kívánja.”
A huszadik század első éveiben bekapcsolódott a még csak gyerekcipőben járó hazai állatvédelembe. Kőszeg körzetében egyleteket alapított, adományokat gyűjtott madárvárták, etetők és fészkek kialakítására. Ő szervezte meg a első Madarak és fák napját, amit azóta is minden évben ünneplünk.
A kezdetektől fogva zsigerből utasította el a háború minden fajtáját. Minden fórumon igyekezett felszólalni Magyarország hadbalépése ellen. Sajnos a korabeli közhangulat elsöpörte a hozzá hasonlók véleményét. A sors furcsa fintora, hogy egy olyan embernek mint Chernel István, aki annyira vágyta a békét, fia végül egy galíciai fronton lelte halálát.
“Úgy látszik még tökéletesebb felfordulás készülődik földgömbünkön s még 100 millió ember készül megbolondulni! Gyalázatos és örök szégyene a XX. század civilizációjának és kultúrájának, hogy egy csoport alávaló gonosz ember és sok millió ostoba miatt ilyen rémes fergeteg szakad az emberiségre.”
A háborút követően már csak madarainak élt, az időközben elhunyt Herrmann Ottótól átvette az Ornitológiai Társaság vezetését. Mindössze 57 éves volt, amikor egy fűtetlen vasúti kocsiban meghűlt és a legyengült immunrendszere az éppen tobzódó spanyolnáthának nem tudott ellenállni.
Ma rá emlékezik egy Velencén róla elnevezett általános iskola, Kőszegen egy emléktábla szülőházán, a helyi sípálya és a helyi cserkészcsapat megnevezése, az eplényi Síarénában szintén emléktáblát szenteltek a hazai sísport úttörőjének.
Írásaiból, róla szóló elbeszélésekből egy roppantul szimpatikus személyt ismerhetünk meg, aki szenvedélyes ember- és természettisztelő volt.
“Irtjuk és kifosztjuk a természet kincseit… Önzésünk elragad… Ész és szív mindíg együtt vezessen, mert csak a szellem erejének, és a kedély nemességének kellő összhangjával lehetünk méltók a természet egészéből egy fejjel kiemelkedni”.
