Magyarország
100 sztori a KÉKen - Szelestei Arborétum
Baich Mihály "a virágok bárója"
Bárók és grófok keze nyomát őrzi a szelestei kastély és az azt körülvevő arborétum. A viharos történelmi századok során az épület túlélt háborúkat, államosítást, tűzvészt, fosztogatást és egy jogerős bontási végzést is. Horváth László és Festetics Andor által megálmodott angol vintage stílusú kastélyt és a hozzá tartozó arborétumot Báró Baich Mihály vitte tökélyre. Ez a bánáti szerb családban született dúsgazdag úr az évek alatt igazi botanikussá képezte magát és egész életét a szelestei angol kert tökéletesítésére tette fel. A II. világháborút követően aztán kifordult a világ önmagából A kastélyából kiköltöztették, földjeit felosztották, egykori inasa fogadta be. Ezt követően úgy döntött más utat keres magának, mert a világ már nem volt vevő többé arra a szépségre, amit ő egy életen át hajszolt.
Az alsószelestei kastélyt 1855-ben Horváth László Vas megyei alispán alakíttatta át. Ez a Horváth család ismerős lehet a balatonfüredi Anna-bálok, illetve „Legyen a Horváth kertben Budán…” kezdetű dal kapcsán is. Miután Horváthék eladósodtak, 1871-ben a birtokot gróf Festetics Andor vette át, aki már a következő évben megkezdte a park építését. Külföldről (főként Ausztriából) számtalan dísznövényt, fafajtát vásárolt és telepített a kastély körüli kertben. Ő alakította ki a kastély előtt lévő teraszrendszert. A teraszokról jó a rálátás a kastélyra, a kastély elől pedig a Répce-síkságot lehetett annak idején szemlélni.
Festetics Andor gróf alsószelestei nagybirtokos – az első Wekerle- kormány, majd a Bánffy-kormány földművelésügyi minisztere. Vállalatai 1896-ban pénzügyi zavarba kerültek és a gróf 1901-ben csődöt kért maga ellen. 1906-ban királyi engedélyt kapott arra, hogy az alsószelestei uradalmat eladhassa, azaz annak árából adósságait rendezze. 1910-ben így került Alsószeleste kastélya és gazdasága az akkor 21 éves Baich Mihály báró kezébe.
A Baich család históriája egy tipikus példa a 19. század regényes történelméből. A távoli Koszovóból származó családot II. Lipót a török háborúban szerzett érdemeiért 1790-ben nemesi ranggal jutalmazta (vélhetően roppantul bátor kereskedést folytattak). A família ezt követően a Krassó megyei Lugoskisfaluba költözött, ahol Baich Mihály 1889-ben meglátta a napvilágot. Ekkorra már magyar bárói ranggal és egy szép vagyonnal rendelkeznek. Nem is gondolkodtak túl hosszan, amikor Festetics Andor eladásra kínálta szelestei uradalmát. Így vált abban az időben egy dél-szerb kereskedő család bő száz év alatt vas megyei báróvá.
Az új tulajdonos nem is tétlenkedett sokáig. Új fajokkal bővítette a kertet, majd 1914-ben üvegházat és melléképületeket építtetett. Az időközben kitört háború azonban hátráltatta a további fejlesztéseket. A huszas évek végére készült el a Közép-Európában egyedülálló teraszrendszer, a kastélyhoz vezető szerpentin út és kialakult a park két fő része: a felső dendrológiai és az alsó évelőskert. A kert ekkor már több mint 80 fenyőfélét, összesen 2.000 növényféleséget tartalmazott.
Az arborétum területét 1928-ban bővítette, ekkor növekedett 13,5 ha-ra. Ebben segítségére volt az az 1920-as szőlőpusztulás, amely révén hatalmas területeket tudott vásárolni a környék szőlősgazdáitól az arborétum kiterjesztésére.
De honnan tudott a kereskedő családból származó Baich Mihály olyan minőségi ismeretekre szert tenni, amivel képessé vált az ország egyik legkiválóbb kertjének a megépítésére? Alighanem kimondhatjuk, hogy 1910-ben a lehető legjobb helyen vásárolt kastélyt magának. A jó pozícionálásnak köszönhetően így szoros szakmai és baráti kapcsolatokat ápolhatott a kor botanikus és kertépítő nagyágyúival, így pl. gróf Ambrózy-Migazzi Istvánnal (Jeli), Erdődy Sándorral (Vép), Dr. Saághy Istvánnal (Kámon), és Gayer Gyulával. Ők mindig szívesen vendégeskedtek Szelestén, kicserélve honosítási, gyűjtési tapasztalataikat és növényeiket.
Az 1920-as évek végén a az óriási kiadásoknak köszönhetően a báró vagyona megcsappant, így 1931-ben a kiskastély és az uradalom vadászati jogának bérletét nyugat-európai vadászati lapokban meghirdette; a jogokat végül Juszuf Kemál egyiptomi alkirály nyerte el.
Juszuf Kemál herceg 1932 októberében volt először Alsószeleste vendége. Egyiptom királyának nagy kísérettel vadászni érkező testvére Almásy László javaslatára látogatott Magyarországra. Az angol beteg című, Oscar-díjas film révén világhírűvé lett magyar sivatagkutató az egyiptomi arisztokratával Kairóban ismerkedett meg. A szenvedélyes vadásznak Almásy mesélt először a gazdag magyar vadászterületekről. A korabeli sajtó színes tudósításokban számolt be a hathetes szelestei tartózkodás részleteiről.
A barátságos keleti vendég igen megkedvelte a vele kapcsolatba kerülőket. Szerette, ha magyarul beszéltek hozzá, kedvére való volt a tárogató hangja és szívesen hallgatta a cigányzenét. Az alsószelestei kastélyban egy alkalommal magyar estet rendezett, ahol a talpalávalót Czene Jenő sárvári cigányprímás és bandája húzta. Juszuf Kemál nemcsak örömmel nézte az általa vásárolt ruhákba felöltözött legények és leányok ropogós táncait, de maga is megpróbálta eljárni a csárdást. A multimilliomos herceg igen jól érezte magát, mert két év múltán már májustól novemberig folyamatosan Szelestén tartózkodott.
1932-re a park már Gayer Gyula botanikust is elbűvölte:
„Ma a park Magyarország legszebb parkja. A fákban, facsoportokban, fakulisszákban, ligeteivel és erdődarabjaival adott keret egyesítette a kert minden szépségét, amit a mai kertművészet a díszcserjékkel, évelőkkel, kőcsoportokkal, szárazfalakkal, stb. elő tud állítani.”
A kastély és a park a második világháborút követő államosításig volt a tulajdonában. Kertépítő munkáját 1945 után már nem folytathatta, a földosztáskor a parkot elvették tőle, vagyonát államosították, de ő továbbra is a kastélyban lakhatott, a falu népe nem bántotta. A báró korábban is beengedte szeretett parkjába a szelestei lakosokat, így amikor a második világháború után a birtokot államosították és az arborétumot négy gazda részére felparcellázták, azok nem nyúltak a növényekhez. Baich Mihálynak meghagyták a kiskastélyt és egy kisebb telket. A kastélyba előbb népfőiskola majd a kommunisták ifjúsági szervzete költözött. Az arborétumot természetvédelmi területté nyilvánították. Később a bárót kiskastélyból is kilakoltatták, a volt parádés kocsisa fogadta be, nála lakott az utolsó pár évben.
A népfőiskolai gondnok, Tóth József mesélte első találkozását a báróval az évelőskertben, ahol virághagymákat szedett ki, hogy esetleg azokat értékesítse, esetleg élelemre cserélje. A báró nagy zavarban volt, hogy tolvajnak könyvelik el, mire a gondnok közölte, hogy nyugodtan szedje ki, hiszen ezeket a növényeket ő telepítette, tehát az övéi. Megnyugtatta afelől is, hogy továbbra is csak jöjjön be a kertbe, sétálgasson, adjon tanácsokat, mint szakértő. 1954-ben a kastély északi szárnyának nagy része leégett. 1955-ben a mindenéből kiforgatott báró, egy vasárnapi mise alatt otthon öngyilkos lett, a szelestei temetőben talált örök nyugalomra.
Gondos gazdája nélkül a kastély állapota is folyamatosan romlott. A 80-as évek elején a bontási engedélyt is kiadták, amitől a műemlékké nyilvánítás mentette meg az egykor szebb napokat is látott angol vintage stílusú épületet. 1989-ben a Magyar Hitelbank vásárolta meg az épületet, megkezdték helyreállítását és egy kastélyszálló létesítését. Az arborétum dél-nyugati részén elhelyezkedő kastély jelenleg kastélyszállodaként üzemel.
Az arborétumban tiszteletére szobrot állítottak, melynek felirata:
„BÁRÓ BAICH MIHÁLY „a virágok bárója” 1889 – 1955”.
