Svájc

Svájci Nemzeti Park – Természetvédelem felsőfokon

Az indíttatás, hogy az ember tevékenységétől érintetlen vadont megőrizzük a következő generációknak, már majd‘ 200 éves. Az 1860-as években születtek az első természetvédelmi területek (Yosemite), majd 1872-ben  megszületett az első klasszikus értelemben vett nemzeti park Amerika északnyugati részén – a Yellowstone. A sorban gyorsan követték Kanada, Új-Zéland és Svédország vad vidékei, majd 1914-ben megszületett az Alpok első rezervátuma: a Svájci Nemzeti Park. Területe 170 km2 és a Graubünden déli részén található 1400-3174 méter tengerszint feletti magasság közti fennsík védelméért felelős. Védelmi fokozata: „szupervédett“ (Ia) a Nemzetközi Természtvédelmi Szövetség öt fokozatú skáláján.

Swiss National Park1

Svájcban az első nemzeti park létrehozásának álmát egy Johann Wilhelm Coaz nevű úr hosszú éveken keresztül dédelgette. Az igény viszont a társadalom széles köreiben meg volt arra, hogy az Alpok utolsó vadonjait megóvják az emberi beavatkozástól. Ezért a kormányzat ötleteket gyűjtött, hogy hol lehetne Helvécia első parkját létrehozni. A döntés majdhogynem egyértelmű volt: Graubünden kínálta a legkisebb népsűrűséget és a legnagyobb egybefüggő még érintetlen területet e célra. Megszületett tehát az alapító szerződés, amelyben 99 évre a svájci állam bérbe vette az említett területet. Később aztán ezt a határidőt határozatlan időre változtatták.

A Svájci Nemzeti Park szupervédett besorolása magával vont egy sor szabályt, amit a látogatóknak és a park fenntartóinak figyelembe kellett venni. A látogatóknak tilos elhagyni a kijelölt 80 km-es ösvényt, háziállatok még pórázon sem vihetők be a park területére, tilos bármilyen növény gyűjtése, fák kivágása, az állattenyésztés bármilyen formája. Nem szabad továbbá sem távközlési oszlopot, sem villanyvezetéket, sem vízi-, sem szélerőművet a park területén felállítani (ennek köszönhetően egy digitális detoxnak is felfogható a túra). Továbbá hagyni kell működni a természet körforgását. Ha egy fa kidől, annak ott kell maradni, míg 90 év alatt szét nem rothad teljesen és tápanyaggá nem válik.

Swiss National Park3

A legnagyobb nehézséget a park fenntartói szerint mindettől függetlenül még mindig az emberi beavatkozás jelenti. Évről évre több turista szeretné felkeresni a területet, főként azért, mert 1979 óta a Svájci Nemzeti Park felvételt nyert az UNESCO Bioszféra Rezervátumainak sorába (hasonlóan a Madeirai Babérerdőhöz). Ezen a napi látogatók számának jövőbeli limitálásával igyekeznek majd segíteni. 

Az élővilág ugyanis már a beavatkozás ilyen minimális fokát is megérzi. Az ember közelségét egyáltalán nem toleráló zergék, kőszáli kecskék éjszakai üzemmódba váltottak. Nem hull továbbá olyan sok csapadék, ami a túrázók okozta károkat gyorsan helyrehozná. Nagyon lassan gyógyulnak azok a sebek, amelyeket az ember több mint száz évvel ezelőtt elkövetett. A mészégetéshez szükséges mészkőbányászat okozta tájsebeket csak nagyon lassan hódítja vissza a természet, évtizedek alatt termelődik újra a sziklák elfedésére és növényzet megtelepüléséhez a humusz. Ami viszont pozitív tendencia: a szarvasok és őzek populációja folyamatosan növekszik, újra otthonra talált a nemzeti parkban az 1911-ben a területről eltűnt szakállas keselyű.

Swiss National Park2

A Svájci Nemzeti Park központja Zernezben található, itt rendezték be a hegység kialakulásával, élővilágával kapcsolatos kiállítást. Itt szerezhetjük be környező túraútvonalak leírását, a területet bemutató brosúrákkal. A park látogatása ingyenes, a megfelelő öltözetről, fényvédő krémekről ne feledkezzünk meg. Mivel magashegységi a környezet, főként a júliusi, augusztusi, szeptemberi hónapokat preferáljuk a túránk időzítésénél. És ne feledjük: óvjuk és vigyázzunk Európa utolsó vadonjaira, kevés maradt belőlük!

A nemzeti parkot 25 rövidebb-hosszabb túraútvonal hálózza be, melyek közül a legkiválóbb kilátópontokat felsorakoztató, 15,5 km-es több mint 1.000 méteres szintkülönbséggel rendelkező körtúrát javasolnám, amit vétek lenne ittjártunkkor kihagyni.

Ajánlott cikkek