Horvátország
Ston – Bor, osztriga, só és jazz
Akár a Peljesac-félsziget érintetlen természetére, akár a csak kajakkal megközelíthető, kristálytiszta, mélykék öblökre, akár az Európában szinte egyedülálló kulturális örökségre, vagy a bor, osztriga és só által fémjelzett gasztronómiára gondolunk, Ston egyedülállóan komplex turisztikai csomagot tesz le elénk az asztalra. Maga a város létezését éppen különleges elhelyezkedésének köszönheti. A félsziget ugyanis mindössze egy alig több mint egy kilométeres szakaszon csatlakozik a szárazföldi Horvátországhoz. Ez a stratégiailag és katonailag is fontos elhelyezkedés, a borászathoz szükséges éghajlat, valamint a sópárláshoz kivételesen jó körülmények már az ókortól kezdve lakottá tették a félsziget kapuját.
Majd’ egy évezred óta változatlan technológiával folytatják a só kinyerését a helyiek. Ehhez pedig a körülmények is ideálisak. Mivel Ston európai viszonylatban egészen délen fekszik, így a Nap csaknem merőlegesen tűzi a viszonylag sekély tengervizet, így nagy a párolgás. Ebből az okból kifolyólag kevés a csapadék, és a felszíni folyók sem hoznak édesvizet. A sekély part így ideális terület a sónyerésre.
A sómezők (salinák) működése generációról generációra szállt, az alapvetés azonban nem változott: a stoni sóhoz csak a tengert, a napot és a szelet használják. Mind a finomítás, mind pedig a gépi beavatkozás tilos. A folyamat öt szakaszból áll, amihez 58 medencét alakítottak ki. Ebből pedig kilencet a kristályosításnak „szenteltek”, így nem véletlen, hogy (egy kivételével) megnevezésüket is szenteknek köszönhetik: Ferenc, Miklós, Balázs, Antal, József, János, Péter és Pál.
Amikor 1333-ban a szemfüles raguzaiaknak sikerül a területet megkaparintani, első intézkedésük volt, hogy erőddel biztosítsák a salinák zavartalan működését az alig pár kilométerre fekvő – Korculát – megszerző velenceiektől. Először a félsziget egyik végétől a másikig terjedő védvonalat húzták fel, majd tervszerűen erődítették meg a félsziget déli részén lévő Ston és északi részén lévő Mali Ston városát. Pelješacot az összesen 5,5 kilométer hosszú nagy fal választja el a szárazföldtől. Az eredeti falból öt kilométernyi szakasz maradt fenn, a többi a 17. és 20. századi földrengésekben pusztult el. A falat negyven toronnyal és öt erőddel erősítették meg. A régi dubrovniki feljegyzések szerint a nagy fal építése 1333-1506-ig tartott.
A középkorban fehér aranyként aposztrofált ásvány kitermelését Raguza tökélyre fejlesztette. Pár év leforgása alatt a Köztársaság egyik legbiztosabb és legmagasabb bevételi forrásává vált a sótermelés. Összehasonlításként: míg a komplett fal felépítése a városnak 12.000 dukátjába került, addig a salinák évente 15.800 dukát nyereséget termeltek. Mind a mai napig évi átlag 2.000 tonna kivételesen jó minőségű só kerül ki a stoni öbölből. És ennek bizony akár mi is részesei lehetünk! Minden évben lehet jelentkezni önkéntesnek az augusztusi „sószüretre”, ahol csak a legegyszerűbb eszközök használatával belekóstolhatunk a sótermelők évszázados munkájába. Ellentételezésként mindenki számíthat kosztra és kvártélyra, egy fehér egyenpólóra, valamint egy belépőre az augusztus végén megrendezésre kerülő „Bor, só és jazz” megnevezésű sófesztiválon. Túl sok árnyékra viszont ne számítsunk!
Szintén izzasztó élményt ígér a magát a kontinens egyik legrangosabb versenyévé kinövő Ston Wall Marathon. A résztvevők választhatnak 4, 15 és 42 km-es távok között. Ami viszonyt garantált: több száz lépcső, fantasztikus panoráma a sómezőkre, és a környező szigetvilágra, valamint egy egészen egyedi, történelmi hangulattal megáldott környezet.
Aki viszont inkább a túrázást, vagy a kerékpározást részesíti előnyben, legjobb megoldásként a Napoleonról elnevezett túraútvonalat választhatja. Több mint kétszáz évvel ezelőtt a francia császár jobb keze – Marmont marsall – többször járt a mai Horvátország területén, hogy a hadászatilag és stratégiailag roppantul fontos Dalmáciát feltérképezze. Miután 1808-ban a több évszázados Raguzai Köztársaságot egy tollvonással megszüntette, nekiláttak a Peljesac-félsziget katonai fejlesztésének. Ennek a rendeletnek egyik intézkedése volt a 60 km hosszú, kő alappal ellátott út kiépítése volt. Miután pedig (remélhetőleg még sokáig) katonák nem masíroznak fel-alá Dalmáciában, így a köznyelvben „Napóleon útjaként” nevezett útvonalat megkapták az aktív turisták. A mindenhol jól járható, információs táblákkal teletűzdelt túra Stontól Viganjig járja végig a félsziget leglátványosabb kilátópontjait és kihagyhatatlan látnivalóit.
Peljesacon járva-kelve vétek kihagyni egy borkóstolót. Innen származik ugyanis a horvát borok királya – a Dingač. Nevét a félsziget sziklás déli oldaláról kapta, melynek neve Dingač. A top bort Plavac navi nevű vörös szőlőből készítik, a bor átlagosan 15%-os alkoholtartalommal bír. Színe a sötétvöröstől rózsaszínvörösig játszik. Íze enyhén keserű és tisztán kiérezhető a gyümölcs íze. 1961-ben ez lett az első eredetvédett horvát bor.
A futóverseny és a Napoleon trail kiindulópontja az erődrendszer északi végpontja – Mali Ston, ami egyúttal a horvát osztrigatenyésztés központja is. A félsziget északi részén pont ellentétesek a körülmények, mint amik a két kilométerre lévő sótermelést lehetővé teszik. Az itt lakó kagylóknak tudniillik elengedhetetlen a hirtelen mélyülő tengervíz, valamint a szokásosnál magasabb édesvízarány a tengerben. Mivel az osztrigakagyló egészen mozgásszegény életmódot folytat, létkérdés, hogy táplálékban gazdag víz vegye körül. Naponta akár 240 liter vizet is képes átszűrni. A Peljesac északi oldala, ahol a Dinári-hegységből érkező patakok, folyók több esetben a tenger felszíne alatt bukkannak fel a föld alól, kiváló feltételeket biztosít ennek a kagylófajnak a tenyésztéséhez.
A szakavatott kóstolók szerint az osztriga Szent József napja körül (március 19.) a legfinomabb. A gourmet-k elutasítanak mindenféle felesleges gasztronómiai lőzungot. Számukra a non plus ultra egyértelműen a még enyhén tengerillatú, frissen felnyitott osztriga, egyszerűen, citrommal. Aki viszont kíváncsi rá, hogy hányféleképpen lehet elkészíteni ezt a kagylófajt, az látogasson el a minden év márciusának közepén megrendezésre kerülő Osztriga Fesztiválra Mali Stonba. Aki viszont csak emiatt nem utazik le márciusban Horvátországba, annak erősen javasolt felkeresni ottjártakor egy lehetőleg minél hétköznapibb kinézetű éttermet. Kérj ki egy osztrigát citrommal és egy pohár Dingačot, dőlj hátra, végy egy mély levegőt… Megérkeztél Dalmáciába!
Osztrigafarm:
Az osztrigafarmok látogatása hajóval lehetséges Mali Stonból.
Bota Šare és Mario Radibratović
Bota Šare, Mali Ston: +385 20 754 482, www.bota-sare.hr
Mario Radibratović, Mali Ston: +385 98 302 644, Mail: mario.radibratovic@du.t-com.hr
Sóüzem:
Nyitva: nyáron 07:00 és 19:00, télen pedig 07:00 és 14:00 óra között.
Jegy: 15 Kuna
E-mail: solana-ston@du.htnet.hr
Cím: SOLANA STON dd Ston Peljeski put 1 20230 Ston HORVÁTORSZÁG
Telefon: +385 20 75 41 3; +385 20 75 40 27
Webcím: www.solanaston.hr
Borászat:
http://milos.hr/en/vineyards/milos-vineyards.html
