Magyarország
100 sztori a KÉKen - Sitkei Rockfesztivál
A ’60-as évektől kezdve egy egész generáció ébredt világszerte öntudatra. A beat zenével, háborúellenességgel, önfeledt életszeretettel fémjelzett fiatal korosztálynak elege lett az uniformizált világból, az állandó háborús készültségből, a konvencióktól hemzsegő mindennapokból. Ennek pedig nem átallottak hangot is adni. 1968-ban előbb Prágában, majd Párizsban is tüntetések kezdődnek. Rá egy évre Woodstock-ban több százezer ember üvölti a Holdig a Mammas & Pappas-szal, Jimmy Hendrix-szel, hogy a világháború után felnövő nemzedék köszöni szépen, de nem kér még egy világégést. Nekik csak békére, szeretetre, (és persze szexre) van szükségük. Ezeket a hangokat pedig a világ legjobban őrzött határai sem tudták feltartóztatni. Vasfüggöny ide vagy oda, Magyarország akkori kulturális vezetői is érezték, hogy a Táncdalfesztivál nem elégséges, amikor egy generációnyi fiatal frusztráltságát kell levezetni. Szükség volt egy szelepre, amin keresztül békés körülmények között kiengedhették a gőzt. A megoldás pedig váratlan helyről érkezett.
A Bem rakparton álló I. Kerületi Művelődési ház vezetőjének, Kuhajda Istvánnénak (Margó néni) volt egy korszakalkotó ötlete. A háborúban földig rombolt Tabán Gellért-hegyhez közelebbi részét a 60-as években egy füves, ligetes, parkos hegyoldallá alakították. Elhelyezkedése révén lehet mondani, az Úristen is koncert helyszínnek teremtette. Központi elhelyezkedése, könnyű megközelítést, természetes, amfiteátrum szerű elrendezése kiváló hangzást biztosított. Már rögtön a legelején kialakult a két legfontosabb sarokkő: az előadók ingyen vállalták a fellépést, a koncertekre pedig az év két jeles napján május 1-én és augusztus 20-án került sor.
Amíg tehát az idősebbek a hagyományos sör-virsli karneválokon ünnepelték a munkát, a fiatalok a kor leginkább trendi előadóival (Mini, LGT, Beatrice) együtt énekelték ki magukból életszeretetüket. Adamis Anna által megírt, az LGT által megzenésített Tabán himnusznak (Gyere, gyere ki a hegyoldalba) „mondanivalója” is pont ezt tükrözi. Semmi extra, gyere ki, érezd jól magad, egy napra felejts el mindent! De hogyan is érkezett meg ez az önfeledt, önzetlen örömzenélés Sitkére?
1871-ben Felsőbüki Nagy Sándor a Sitke határában elhelyezkedő Köves nevű dombon egy Kálvária kápolnát és egy keresztutat építtetett. Amikor 1946-ban az utolsó Felsőbüki kegyúr is eltávozott az élők sorából, a kápolna és környezete az egyház tulajdonába került. Mivel ez időtájt az egyház nem volt túlontúl támogatott az állam részéről, nem igazán jutott pénz a Kálvária karbantartására, ami a 80-as évek végére már összedőléssel fenyegetett. Ekkor kongatta meg egy Kovács Ferenc nevű sitkei fogadós a vészharangot. A budapesti 16. kerületből elszármazott lokálpatrióta szenvedélyesen vonzódott/vonzódik a műemlék épületekhez. Döbbenetes kitartásának és évtizedek alatt a megyei és részint az országos vezetésben kialakított kapcsolati hálójának köszönhetően pár nap alatt kikristályosodott a megoldás.
Először is a jogi hátteret kellet tisztázni. Ehhez ötven évre „bérbe” vette az egyházmegyétől az „ingatlant”, vállalva, hogy rendbe hozza a kálváriát és közvetlen környezetét. Miután a szerződést aláírták, műemlékvédelemért folyamodott, amit rövid úton el is nyert. Amikor dr. Bors Zoltánt a Vas megyei tanács elnökét megkérdezték, hogy mit szól a sitkei történésekhez, ennyit reagált: „Az az ember meg fogja csinálni. Hallatlan nagy a kitartása.”
1983-ban kezdődött minden. Balázs Fecó a Korál együttessel Sárváron koncertezett, szállásszűke miatt jutott el Kovács Ferenc sitkei fogadójába. Útközben gyönyörű, de romos kápolnát láttak, a vacsora mellett szó szót követett, a tévében egy hasonló kezdeményezést látva jött az ötlet, fogjanak össze, és mentsék meg a kápolnát. 1986 májusának egyik hétköznapján már a szombathelyi Pikoló söröző babgulyás illatú, kockás abroszos asztalkájánál sörözik Kovács Ferenc, Balázs Fecó a Korál, és Vida Ferenc az akkor éppen a csúcson lévő Lord együttes vezetője. Fecó farmerben, Vida Feri vászonnadrágban, kockás ingben gondolkodik ottlétük oka felől. Meghívójuk (tudjátok a sitkei fogadós) a rá jellemző módon gyorsan a tárgyra tér. A sitkei kálváriát meg kell menteni, és ehhez a kasszát koncertekkel lehetne feltölteni. Tudta, hogy ezzel érzékeny fülekre talál Balázs Fecónál, mert ő pont ez időtájt tartott nagy sikerrel Bach orgona-hangversenyeket, amihez kiváló helyszínként szolgálgatott volna Sitke is.
A Korál énekese egyből ugrott is a felvetésre, véleménye szerint nagyon ráférne a szakmára egy nívós szabadtéri rockfesztivál. Mindenki teljesen fellelkesül, mindkét énekes azonnal felajánlja jövőbeli sitkei gázsiját a felújítás javára. Minden úgy alakult, ahogy a nagymester Kovács Ferenc eltervezte. Barátként, egymás vállát paskolgatva válnak el az egykori Lenin utcán (ma Szelestey út). Ott és akkor mindenki érezte, hogy valami elindult. Önzetlenül, hitelesen, egy nemes cél érdekében összefog egy lokálpatrióta és a hazai rock nagykövetei.
És eljött a várva várt nap, elstartolt az első sitkei rockfesztivál. A Kálvária melletti domboldalon estére több mint kétezer ember üvöltötte torkaszakadtából a „Vándor”-t, és a „Homok a szélben”-t. Mire a Hold feljött az égre és a háttérben megvilágította a Ság-hegyet, már tudták a szervezők: megmenekült a sitkei kálvária, és egy hagyomány indult útjára. A pénztárak tartalmát a fogadó éttermének padlójára borították rolnizásra, vékaszám hevertek a százasok a földön. A személyzet egyik tagja ma már megmosolyogtatóan így reagált: „Ennyi pénzt még nem láttunk, hova tegyük?”.
Onnantól kezdve augusztus utolsó hétvégéje mindig piros betűs ünnep volt a hazai rock előadók számára. Fellépett itt az Edda, R-GO, Kormorán, Republic, Tankcsapda, Ismerős Arcok, etc. Különleges előadások színhelye is volt a Kálvária: 14.000 ember előtt mutatták be ’89-ben az István a királyt (a „klasszikus” kvartettel: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Deák Bill Gyula, Nagy Feró), ’90-ben a Jézus Krisztus Szupersztárt, 2011-ben Balázs Fecó együtt lépett fel a Savaria Szimfonikus Zenekarral. 2020-ban a fesztivál a különleges alkalmakra való tekintettel elmaradt, de a szervezők előzetes ígérete szerint 2021. augusztus 28-án újra benépesül a sitkei Köves domboldala, de már sajnos Balázs Fecó nélkül.
