Bosznia-Hercegovina

Tito – a playboy diktátor

Travniktól még bő 100 kilométert / két órát délnek autózva jutunk el Tito atombiztos bunkeréhez, ami Konjic városa mellett, Prenj-ben található. Arról, hogy mit is tud ez az atombunker, illetve, hogy kik, miért, hogyan, mi célból, mennyi pénzből konstruálták, egy kicsit később, most először azt kellene tisztázni, hogy ki is volt TITO? Tito, polgári nevén Jozip Broz 1892-ben született és pár évtized lecsengése után a 20. század egyik legnagyobb formátumú politikusává, örökös lázadóvá és a nagyhatalmi élet playboy-ává vált. A tény, hogy a mai napig nem tisztázott, hogy pontosan melyik napon született, illetve, hogy pontosan miért is hívják Tito-nak, sok mindent megelőlegez nekünk fordulatokban gazdag életéről.

De kezdjük az elején. Tito 1892. május 7-én vagy 25-én látta meg a napvilágot egy horvát-szlovén családban a horvát-szlovén határon tizenöt gyermekből hetedikként. Állítólagosan azért nem bizonyos a születési nap, mert annyi hamis okmánnyal rendelkezett illegális kommunista múltjának köszönhetően, hogy a végén már ködbe veszett a tényleges nap, amikor a későbbi marsall világra jött. A következő években aztán elkapta Közép-Kelet-Európa és a huszadik század örvénye, ami aztán nem is engedi el őt többé. Megtanul szerbül, horvátul, szlovénül, németül, angolul, oroszul. Lakatosként végez Zágrábban, ahol megismerkedik a kommunista tanokkal.

Majd besorozzák az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe, amelynek keretében Budapesten egy vívóversenyen ezüstérmet nyer. Megindul az első világháború, ahol kijelenti, hogy ha Oroszország ellen kell harcolnia, akkor önként leteszi a fegyvert. Eredmény: ellenséges propaganda miatt bebörtönzik. Ezután Galíciába (Délkelet-Lengyelország) küldik a frontra, egy lándzsával hátba szúrják, 13 hónap rehab, hadifogságba kerül, Omszkba szállítják, ahol megismerkedik a későbbi első feleségével, aki ott és akkor 14 éves. Majd ebből a városból is menekülnie kell egészen Kirgizisztánig, ahol malomgépészként dolgozik. Mikor visszamehet Omszkba, azonnal elveszi a lányt, akit aztán hazavisz a szülői házhoz.

Ennyi idő alatt azonban már egy pár dolog megváltozott: véget ért a világháború, felbomlott a Habsburg-Monarchia, Oroszországban a kommunista rezsim kerül hatalomra, valamint megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. Ennyi változás egy egész évszázadra elegendő lenne, itt most mindez hat év alatt játszódott le. [1.]A kommunista mozgalom tagja, felforgató tevékenységét már a világháború előtt megkezdi, a huszas- és harmincas években csillaga a párton belül folyamatosan emelkedik. Ekkor veszi fel a Tito fedőnevet. Jelentése egyesek szerint a horvát nyelvből jön: „Ti” jelentése te, „to” pedig azt jelenti azt. A magyarázat szerint szeretett tőmondatokkal, vagy akár szavakkal utasítani. Ha valamit el kellett végezni, akkor rámutatott az alanyra, majd a tárgyra és mindenki tisztában volt a feladatával. [1.]

A második világháború 1941-ben érte el Jugoszláviát. A megszervezett ellenállók (partizánok) egyik vezetője Tito lett. Tevékenységük annyira sikeresnek bizonyult, hogy 38 nappal késleltették a Barbarossa-hadművelet megindítását a Szovjetunió ellen (ami a tél korai beállta miatt úgy hiányzott a későbbiekben a Wehrmacht-nak mint egy falat kenyér), két győztes csatában is kivették a részüket, a háború utáni rendezés egyik fő letéteményesévé váltak. [1.]

Tito a háborút követően egyre távolodott a sztálini vonaltól, önálló gazdaság- és külpolitikát folytatott, aminek következtében Jugoszláviát 1948-ban kizárták a Kominternből. A keleti blokk (köztük Magyarország is) a Nyugat láncos kutyájaként titulálták Titot (egy urbanlegend szerint 1955-ben, amikor a magyar küldöttség megérkezett hozzá nem tudott köszöntésnél kezet fogni, ugyanis jelzés értékkel jobb kezében egy póráz volt, a póráz végén pedig kedvenc kutyája). [2].

Jugoszlávia első embere nem bánkódott sokat a kizáráson, egyből nekilátott az eddig tiltott diplomáciai kapcsolatok felvételéhez. Kínosan ügyelt ugyanakkor arra, hogy egyik félnek se legyen lekötelezettje. Pár évvel később azokkal az országokkal, akiknek szintén elege volt már a kötelező pártválasztástól (Brazília, Dél-Afrika, India…), létre is hozzák az el nem kötelezettek társaságát. Nem hitt a nacionalizmusban, megmaradt a lenini tanoknál, de azért némi egyéni értelmezést is megengedett magának…Élete során négy feleséget fogyasztott el. Közülük a leginkább kitartó az utolsó: Jovanka volt. Tizenhét évesen állt a partizánok közé, ahol már istenként tekintett Titora. Mivel azonban aluliskolázott volt és túlságosan nagy volt a korkülönbség sem a párt sem pedig Tito önértékelése nem engedélyezte az esetleges esküvőt. 1952-ben titokban házasodtak össze.

Az esküvő után „first lady továbbképzésre küldte az államfő az ifjú arát. Opatijában és Rómában etikettet tanult, valamint megismerkedett a divattal. Oroszul, franciául és angolul tanult. Ezek után 1958-ban egy kész uralkodónő érkezett haza Belgrádba. Divat iránti rajongása élete végéig megmaradt. Párizsban a Christian Dior-nál saját próbababája volt, hogy ne kelljen neki minden ruhavásárláshoz Franciaországba utaznia. Az összes varrónője irtózott a diétáitól, ugyanis fél kiló fogyás esetén az összes ruháját be kellett venniük. Ezt megelőzendő minden este elhelyezték a hűtőjében a kedvenc szendvicsét, amivel sikerült az „update”-et egészséges keretek között tartani. [3.]

Tito is nárcisztikus személyiség volt. Imádta a drága öltönyöket, ékszereket. Sokszor fordult elő, hogy túlöltözte a társaságát. Gucci öltöny, Havanna szivar, húsz éves Chivas whiskey voltak a társasági életben leghűségesebb kísérői. Diplomáciai útjai során átlag 50 öltönyt vitt magával és egy kisebb seregnyi kiszolgáló személyzetet (átlag 30 fő), akik segítettek neki a napi 5-6 átöltözésben. Imádta, hogy 32 évvel fiatalabb felesége úgy öltözik, mint egy királynő. Vitalitását, életvidámságát sokak szerint részben neki köszönhette. Tito figyelmessége párja iránt haláláig megmaradt. Minden reggel saját maga főzte kettejüknek a kávét. Jovankával azonban az évek előrehaladtával kissé elszaladt a ló. Lekezelő hangneme, akaratossága nem csak az „udvartartást” vitte az őrületbe, de tulajdon férjét is. Többször fordult elő állítólag, hogy hozzávágta a tőle kapott ajándékot, hogy a fürdőszobába kellett zárkóznia és ott kivárni a reggelt. Tito, aki ellen tudott állni Hitlernek és Sztálinnak, a saját hálószobájában gyengének mutatkozott. [3.]

Élete során sohasem írt alá halálos ítéletet, csak kegyelmet (a halálos ítélet aláírására külön embere volt), meg szerette volna ugyanis tartani a jófej főnök szerepet a nép előtt. [2.] A pártidegenek és kívülállókkal való leszámolások során egy tényleges GULAG szigetet hozott létre az Adrián: Goli otok-ot. Jugoszlávia Alcatraza évtizedeken keresztül tüntette el a kiérdemesülteket. Az elítéltek saját kezükkel építették fel celláikat és az őrök épületét, valamint azokat az üzemeket, ahol hajókat javítottak, bútorokat gyártottak, követ faragtak.Miután a hetvenes évek végére, nyolcvanas évek legelejére megromlott az egészségi állapota, Ljubljana-ba szállították orvosi vizsgálatra. A combjában található artéria-elzáródás miatt levágták a lábát. Étkezését saját szakácsa tartotta kézben mindaddig, amíg tudott magától enni. Ezt követően Houstonból hozattak a NASA-tól olyan pépesített ételt, amit az asztronauták fogyasztanak az űrben. [4.]

Tito – Az örök playboy (Forrás: index.hu)

1980. május 5-én hunyt el. Temetésén egymillió ember, 35 államfő, 24 kormányfő és 46 külügyminiszter, továbbá több száz kommunista és munkáspárt, népi felszabadító mozgalom küldöttsége vett részt. Titót a jugoszláv államszövetség nem sokkal élte túl. Tito megítélése ma is vitatott: életében csak magasztalni volt szabad, halála után Zágrábban renegát horvátnak, Belgrádban szerbfalónak tartották. Viszont amíg a szerbek és a horvátok kivetik magukból, addig Boszniában egyfajta nosztalgia él az irányában. Többek elfogadott álláspontja, hogy mindössze kétszer negyven év adatott Boszniának, amíg fejlődhetett: a monarchia negyven éve és Tito negyven éve. Ellepik a bazárokat a Tito képmásával, nevével, a régi jugoszláv lobogóval diszített bögrék, kulacsok, pólók. Ennek a nosztalgiának a szellemében nyitották meg nemrég a látogatók előtt Tito atombiztos bunkerét. [5.][6.]

Konjic – Látogatás Tito atombiztos bunkerében

A létesítmény Szarajevótól mintegy 50 kilométerrel nyugatra, a Konjic melletti Prenj (Prednje) hegységben van, s 4,6 milliárd dollárba került. Ezzel Jugoszlávia harmadik legdrágább katonai objektumává vált az ugyancsak boszniai Bihacnál lévő földalatti repülőtér (8,5 milliárd dollár) és a horvátországi Split Lora nevű haditengerészeti támaszpont (5 milliárd dollár) mögött.A bunker, amely akár egy 25 kilotonnás nukleáris robbanás ellen is védelmet nyújt, 25 ezer négyzetméteren épült, s ebből 6 ezer négyzetméter a lakóterület. Titó tölgy- és dióburkolatú dolgozószobáján kívül jutott hely benne Jugoszlávia first ladyje, Jovanka Broz luxusberendezésű, hatalmas tükör uralta külön szobájának is.

Útbaigazítás a világ egyik legnagyobb atombunkerében (Forrás: Múlt-kor)

A patkóalakú létesítménybe evakuálták volna súlyos válsághelyzet, nukleáris támadás veszélye esetén a legfelsőbb jugoszláv politikai és katonai vezetést. Ezért a bunkert úgy szerelték fel, hogy ne csak lakóhelyként, hanem legfelsőbb parancsnoki harcálláspontként is használni lehessen. Berendezései megfelelő klimatikus körülményeket biztosítanak: 21-23 Celsius-fokos hőmérsékletet, s 50 és 80 százalék közti páratartalmat. Azoknak, akik a szarajevói kormánydöntés nyomán turistaként felkeresik a sosem használt luxusmenedéket, lesz mit látniuk. Vadonatújan maradt ugyanis meg, még a Banja Luka-i papírgyárból kikerült vécépapírtekercsek is teljes épségben találhatók a fürdőszobákban, mellékhelyiségekben. [7.]