Azok a szerencsések, akik az utazási irodák által erőltetett Szarajevó, Mostar, Jajce szentháromságból tovább tudnak/akarnak lépni, Hercegovinában egy olyan meghatározó vallási és kulturális élményben részesülhetnek, amit csak a világ nagyon kevés pontján élhet meg az ember. Itt konkrétan egy harminc kilométer sugarú körön belül megtalálhatjuk a világ egyik legnépszerűbb Mária zarándokhelyét – Medjugorje, az Európa legbővizűbb forrása mellett található dervis kolostort – Blagaj és Hercegovina egyik legszebb kilátását biztosító hegyén álló ortodox monostort – Zavala. Igen, három teljesen más rítusú vallás egy fél Komárom-Esztergom megyényi területen!

Tudom-tudom, hogy Erdély, meg hogy ott már századok óta élnek egymás mellett, meg hogy tordai vallásbéke, meg hogy… De értsük meg: ez itt teljesen más. Itt nem a keresztény vallás, a 16. századi vallási felfordulása okán keletkezett egy-két felekezetéről van szó, hanem  három olyan vallásról, amelyek az elmúlt évezredben irtották- és kölcsönösen kiátkozták egymást és úgy tekintenek egymásra mint az Antikrisztusra. Igen, itt három vallás él egymás mellett, és egy délszláv népirtást túlélve bár, de köszönik szépen jól vannak, és ha jól ütemezzük a napot, akár mindhármat meg is tudjuk nézni.

De kezdjük az elején: Medjugorje. Alighanem ha nincs a jelenés, akkor ez a település még mindig egy lenne a sok környékbeli porfészek közül, ahol a szirtes, bozótos terepen kecskéket legeltetnek, és legfeljebb a kecsketej különböző leképezéseit tudnánk autentikus kecskepásztoroktól megvételezni. Apropó jelenés, apropó kecskepásztor.

1981. június 24-én (Szt. Iván napján) este hat magasságában hat fiatal kecskepásztor éppen a megnevezésüket kölcsönző jószágokat sétáltatták, amikor is az elhagyatott Crnica hegyen egy fehér tünemény jelent meg nekik, feje fölött tizenkét csillaggal, karjában egy gyermekkel. Nyilván senki sincs felkészülve egy ilyen találkozásra Szűz Máriával. Így voltak ők is, a legegyszerűbb megoldást választva elrohantak. Másnap azonban a kíváncsiság győzött, újra felmentek a hegyre, és Mária a gyermekkel újra ott volt és megosztotta velük, hogy mindaddig minden nap megjelenik nekik, amíg mind a tíz titkát meg nem osztja velük. Tehát innentől kezdve ha együtt voltak, ha nem Mária megjelent nekik.

Hatuk közül hárommal már mind a tíz titkot megosztotta, így már „csak“ havonta egyszer jelenik meg nekik, a fennmaradó három látnoknak még mindig minden nap jelenése van. Ezen kívül pedig minden hónap 25-én egyikükkel üzen a világnak, amit aztán minden fórumon továbbítanak a hívők felé: rádión és tévén (igen, Medjugorjenak saját rádiója és kábelcsatornája van), manapság pedig már interneten keresztül is. Amikor a nyolcvanas években híre ment, hogy jelenés volt Bosznia-Hercegovina területén, a vallási toleranciában nem éppen erős jugoszláv kormány nemes egyszerűséggel lezárta a települést és a hegyoldalt a zarándokok elől.

Amikor aztán a kilencvenes évek rendszerváltozása után megnyílhatott volna a szélesebb plénum előtt, érkezett a délszláv háború és ezzel együtt az évszázad egyik leggusztustalanabb sztorija. A jelenések hegyét helyi fegyverkereskedő lőtérnek használta, a horvátok haláltáborokat hoztak létre a település közelében, ahol bosnyákokat és szerbeket vallattak és kínoztak, a háború tetőpontján pedig szintén horvátok elrabolták a mostari püspököt, félholtra verték, és fogságba vetették, amíg az ENSZ dicső különítménye nagy dirrel-durral ki nem szabadította. Ezt követően nem csoda, hogy az időközben felcseperedő gyermekeknek látomásaik során legtöbbször a BÉKE szó hangzik el. Ennek köszönhető, hogy hívei nem csupán Szűz Máriaként emlegetik, hanem a Béke Királynőjeként is. 

Tehát még egyszer, ha nem volt eléggé mellbevágó az előző bekezdés: Igen, volt már máshol is jelenés. Portugáliában (Fatime) és Franciaországban (Lourdes) is megjelent a Szűzanya. Mindkét helyen gyermekek voltak a látnokok. De ott egy pár jelenést és azt követő csodás gyógyulást leszámítva, ma már nyoma sincs természetfeletti jelenségeknek. Itt azonban, ha és amennyiben igaz a történet, hat embernek több mint 27 éve már, minden áldott nap (vagy „csak“ minden hónapban) megjelenik Szűz Mária. Ez egy olyan sztori, amiről Muldert egy feszítővassal sem lehetne leszedni. És itt jön a csavar.

Ugyanis a katolikus egyház egy jól kitervelt blöfföt sejt a háttérben és nem hajlandóak a jelenések természetfelettiségét igazolni. A háttérben nyilván itt is a jó öreg politika húzódik meg. Nem más feszül is egymásnak mint a helyi ferences rend és a katolikus egyházmegye. Egy kis háttérinfó: a történelem során egy érdekes sorminta alakult ki Hercegovina egyház-történetében. Amikor egy külső, ellenséges hatalom közeledett, a katolikus egyház megemelte kalapját és továbbállt, míg a ferencesek kitartottak híveik mellett (ahogy illik: jóban, rosszban). Így volt ez a török idején: török jött, katolikus kar ment, ferencesek maradtak; délszláv háború: horvát jött, katolikus kar ment, ferencesek maradtak.

Egyértelműen nekik köszönhető, hogy az adományok és a kincset érő ivóvíz eljutott az arra leginkább rászorulókhoz és a térségben nem történt még nagyobb humanitárius katasztrófa. A hat fiatal is a legközelebb található ferences baráthoz rohant, ő vette őket védelmébe, ő lett a szó szoros értelmében vett lelki pásztoruk. Amikor aztán Jugoszlávia megszűnt, délszláv háború elmúlt, katolikus kar visszatért, az első dolguk volt a medjugorjei jelenések megkérdőjelezése. Nagy segítségükre volt Joseph Ratzinger (igen, a későbbi XVI. Benedek pápa), aki nyilatkozatában fejtette ki kétségeit a jelenésekkel kapcsolatban. A ferences-katolikus harc a térségben lassan egyház-szakadással fenyeget.

2018: A katolikus egyház még mindig nem tekinti természetfelettinek a jelenéseket, Szűz Mária a mai napig minden hónap 25-én kinyilatkozik az azóta többgyermekes szülővé váló látnokokon keresztül, évente több mint 2.000.000 zarándok látogat el a városba. Igen, kétmillió. Medjugorje Bosznia-Hercegovina legtöbb vendégéjszakával rendelkező turisztikai attrakciója. Az egész város mára már úgy van felépítve, hogy minél hatékonyabban tudja fogadni és kiszolgálni az ide érkezőket. Mindenhol újonnan épült panzió, étterem, kávézó. A busz berobog a főtérig, ahol villámgyorsan leszáll róla újabb 40 zarándok. Leszállunk, körbenézünk. Tömeg. Bazár. Instant katolikus Las Vegas. Pólók, képek, baseball sapkák, szobrok mind-mind hirdetik, hogy itt bizony Szűz Mária jelent meg. Giccs, giccs hátán.

Majd magunk mögött hagyjuk a tömeget, a bazárt. Megkezdődik az út felfelé. És nem csak a túrát tekintve, hanem spirituálisan is. Először csak mezítláb felfelé bandukoló, menni alig tudó idősek csapata. Utána egy család, akik ölben viszik felfelé járásképtelen lányukat. Férfiak csoportja, akik egy ágyon viszik nyaktól lefelé lebénult barátjukat. Viszik. Mert nincs út. Ezrek bukdácsolnak felfelé hatalmas sziklákon naponta. Majd pár kilométerrel feljebb megérkezünk a jelenések helyére. Hófehér Mária szobor, valamint Jézus a kereszten. Körben hívők százai. Egy felnőtt férfit látok zokogva, miközben a feszületen lévő Jézus odaszegezett lábát szorítja. Állok középen. Nem hiszek a szememnek. Kitántorgok a körből, leülök egy sziklára. Nézem az embereket. Gondolkodom, hogy mi az, ami ennyire mellbe vágott. Percek telnek el. Rádöbbenek: A hit.

A hit, ami sugárzik a felfelé tartók arcán, ahogy vallási énekeiket éneklik teli torokból. A hit, ami ott volt a tolókocsis lány arcán. A hit, amit láthattam a teljesen lebénult fiatalember szemében. A hit, amit a mai világunkban már oly kevésszer látunk. A hit, amit a katolikus egyház már egyre kevesebb embernek tud közvetíteni (vagy egyre kevesebben vevők rá). A hit, amire egyre nagyobb szükségünk lenne, és amit a minket jelenleg körülvevő világ két kézzel írt. MEDJUGORJEBA EL KELL MENNI! Engedjük el a tömeget, engedjük el a bazárt. Tegyük el a telefont és a fényképezőgépet. Zarándokoljunk fel a hegyre, ha tetszik mezítláb. Üljünk le egy sziklára és hallgassunk. Hallgassunk.