Portugália - Madeira
Madeira - Szerencsés szigetek
Madeirának mindössze egy UNESCO világöröksége van, ez pedig a sziget ÉK-i részén fekvő babérerdő. Ha szeretnétek egy olyan helyen túrázni, ami megszólalásig úgy néz ki, mintha a jégkorszak előtti Európában járnánk, akkor megtaláltuk a megfelelő útvonalat. De ez hogyan lehetséges?! Úgy, hogy itt egyszerűen elmaradt a jégkorszak! Irány a Caldeirao Verde túra Queimadasból!
A növény és állatvilágnak, amely évmilliók alatt gyarmatosította Madeirát, alkalmazkodnia kellett a helyi körülményekhez. A klímához, a víz-háztartáshoz, a talajhoz, továbbá összetett kapcsolatrendszert (versengőt, vagy szimbiotikusat) kellett kialakítania a többi élő fajjal. Néhány faj, amely eleinte sikeresnek tűnt ebben a hódítási folyamatban, és nagy, a szigetre kiterjedő populációkkal rendelkezett, végül természetes módon kihalt, azelőtt, hogy az ember megérkezett volna a területre (endemikus puhatestűek – csigák). A kihalásoknak vagy a fajok közti verseny az oka, vagy a természeti körülmények (elsősorban a mikroklíma) megváltozása.
A sziget parányi mérete miatt az itt meghonosodó élőlények külső környezeti változásokra kevéssé tudnak reagálni. Akár egy minimális eltérés az addig megszokottól is egy faj kihalásához vezethet. Az átlaghőmérséklet változása, a víz PH-értékének változása, vagy az élettér pusztulása, felaprózódása mind-mind kritikus tényezők. Ilyen továbbá a nem őshonos fajok behurcolása, ezek ugyanis versenyre keltek és helyenként kipusztították az eredeti fajokat. Az ember megjelenése és tevékenysége, a bolygó környezeti állapotának leromlása, az éghajlat változása komoly veszélyt jelent Makaronézia törékeny és egyedi ökoszisztémájára és biológiai sokszínűségére. Más, a kontinensről származó fajok olyan mértékben megváltoztak morfológiailag, anatómiailag és genetikailag is, hogy új fajnak tekinthetjük őket. Ezeket nevezzük endemikusaknak, mert csak itt léteznek.
A fajok, az élőhelyek, és az ökoszisztémák, amelyek ma Makaronéziában megtalálhatók, végső soron ugyanazok, mint amiket Dél-Európában és Északnyugat-Afrikában. Sokkal nagyobb lenne a hasonlóság a szigetek és a közeli kontinensek között, ha nem lennének ezek a szigetek ennyire szerencsések. Szerencsések, mert élvezve földrajzi helyzetüket, valamint az óceán védelmét, klímájuk nem változott drámaian a negyedidőszak eljegesedése során, amikor Európa megfagyott, és számos faj kihalt. A negyedidőszakban – 1,8 Mio-tól 20 ezer évvel ezelőttig -, több eljegesedés is történt az északi féltekén, ami visszafordíthatatlan folyamatokat indított be Európában, a Földközi-tenger vidékén és ÉNY-Afrikában. Ezeken a szigeteken élt túl, és folytatja útját a mai napig néhány európai, afrikai fajt, képezve ezzel egy rendkívül ritka és endemikus biológiai sokszínűséget.
Ha most szemléljük meg Makaronézia élővilágát, olyan mintha évmilliókat utaznánk vissza az időben, és azt a természetet látjuk, amely a jégkorszak előtt volt éppen ereje teljében a Mediterráneumban. Madeira élővilága az ember 15. századi megérkezésekor egyfajta ökológiai csúcsponton volt. Az ökoszisztémák, az élőhelyek, és a fajok tökéletes egyensúlyt alkottak. Részben erre a mennyországra bukkant Philip Barker-Webb botanikus a 17. században. A makaronéz szigetek keletkezését és hasonlóságát tanulmányozva, ő jött rá először a közös és egyedi eredetre. Ezért javasolta, hogy a szigeteket kezeljék biogeográfiai egységként, amelynek ő adta a Makaronézia nevet. Ennek jelentése Szerencsés szigetek.
Must see:
PR9 túra: Levada do Caldeirao Verde (ca. 16 km)
