Eljött az idő, hogy Törpapa, Poirot és Lucky Luke országára ne csak mint az Európai Unió központjára tekintsünk. Az elmúlt évtizedekben a Benelux-államok turisztikai mostohagyereke feláldozta magát a diplomácia és a politika oltárán. Így nem juthatott elég muníció arra, hogy a flamandok/vallonok magukhoz csalogathassák az utazni vágyókat. Pedig Belgiumban adott a világ egyik legnagyobb sörkollekciója, az etalonnak számító belga csoki, a homokos tengerpart, az európai mércével is kiválónak számító bicikliutak és a kiváló túrázási- és kajakozási élményeket nyújtó Ardennek. Gyertek, nézzünk be az EU paravánja mögé! Következzék 10 ok, ami miatt kár lenne ezt a fáin kis országot kihagyni:
1. Bruges – Egy belvárosnyi tündérmese
Amikor a flamand hanzaváros a 13. században Európa egyik textil központjává vált, még senki sem gondolta, hogy a kereskedelemre használt csatornák, a céhek székházai, a macskaköves utcák és a környék biztonságát szavatoló harangtorony egyszer majd milliókat (és Collin Farell-t) fog a a városba vonzani. Kezdjük az ismerkedést egy kis testmozgással és másszunk fel a 83 méter magas, fantasztikus panorámát kínáló Belfort tornyába. Ezt követően szálljunk csónakba és nézzük meg a várost az egykori kereskedők szemszögéből, grasszáljunk az UNESCO világörökséggé nyilvánított történelmi városmagban.
Sétánk során semmiképp se hagyjuk ki a Szent Vér Székesegyházat, ugyanis ez az épület nem csak hogy a legrégebbi épület a városban, hanem a második keresztes hadjárat óta itt őrzik Jézus egy ampullányi vérét, amit minden évben Krisztus mennybemenetelének ünnepén (május második felében) körbehordoznak a városban. Ha már úgy érezzük, hogy elégségesen intellektuálisak vagyunk, akkor igyunk egy Straffe Hendrik-et a De Halve Maan-ban és csettintsünk egyet a fenntarthatóságra. Az egymástól 3,2 km-re lévő két gyáregységet ugyanis egy földalatti vezetékrendszerrel kötötték össze, amin keresztül a sört áramoltatják, megspórolva ezzel több millió kilométernyi teherautóval történő szállítmányozást.
2. Bringatúra szélmalmok és homokdűnék között
Ha elegendő volt a sör és tengeri betegek vagyunk a csónakázástól, akkor pattanjunk biciklire és ismerjük meg a méltatlanul figyelmen kívül hagyott belga tengerpartot! Bruges-ből kiindulva nagyjából 20 km alatt érünk ki az Északi-tenger partjára De Haan-ba. Utunkat hamisítatlan németalföldi tájkép kíséri: csatornák, nyílegyenes platánsorok, szélmalmok, homokdűnék, vakítóan fehér polder-házak, a távolban pedig felsejlik a Brit-sziget. Túlságosan nagy szintkülönbséget nem kell leküzdenünk, mivel a terep teljesen sík, konkrétan a tenger szintje alatt tekerünk. Ugyanis nem csak a hollandok, hanem belga polgártársaink is országuk egy részét a tengertől hódították vissza szisztematikusan, gátak, szélmalmok segítségével. Ezeket a homokos, poldereknek nevezett területeket a mezőgazdaság és persze a kerékpárosok hasznosítják.
3. Brüsszel – Egy világbirodalom központja
Egy városka, ami hajdanán egy mocsárra épült (Bruocsella), majd előbb Burgundia, később Spanyol-, illetve Osztrák-Németalföld centrumává vált. 1830-ban annyira jól sikerült egy operaelőadás, hogy a feltüzelt belga honpolgárok nagy lelkesedésükben hamar ki is kiáltották a független Belgiumot. Napjainkra pedig a a belga állam fővárosa már két világszervezet központjának számít (NATO + EU).
Egy multikulturális olvasztótégely, ahol nem kevesebb mint 163 különféle nemzet fiai és lányai élik mindennapjaikat. Ebből legfőképp a város éttermi felhozatala kamatoztat, ugyanúgy ahogy Londonban, itt is rövid idő alatt egy föld körüli gasztro túrát tehetünk.
Brüsszelt két túra keretében érdemes bebarangolni, ugyanis a város két homlokegyenest eltérő részből épül fel. Az Alsóvárost a régi városfalak között építették fel, így a már más középkori városmaggal rendelkező településeken megszokott kis terek, szűk sikátorok, színpompás gilde házak jellemzik. Semmiképp se hagyjuk ki a Főteret (Grand Place), amit 1971-ig a „világ legszebb parkolójának” tituláltak, majd a helyiek folyamatos ülősztrájkjait követően autómentessé tették. Ne felejtsük el a kötelező insta fotót a mindössze 61 cm magas Pisilő Kisfiúval (Manneken Pis), ami Brüsszel és egész Belgium egyik szimbóluma. Nem hiába lepi meg minden ideérkező államfő egy rend ruhával (az immár 650 darabos kollekciónak külön múzeuma van). Majd flangáljunk a 19. század közepén Európa első bevásárlóárkádjaként átadott Galeries St-Hubertben.
Ha meguntuk a kereskedői Brüsszelt, egy rövid sétával elérhetjük a királyi Brüsszelt. Belgium ugyanis megalakulása óta alkotmányos monarchia. Jelenleg őfelsége Philippe király és felesége Mathilde királyné töltik be ezt a főként reprezentatív funkciót. Mintegy 200 évvel ezelőtt kezdtek el a korábbi vadászterületen kialakítani egy 13 hektár nagyságú parkot. Közvetlenül mellette található az uralkodói család palotája (Palais Royal). A Felsővárosnak titulált királyi negyed szöges ellentéte a városmagnak, széles utak és hatalmas parkok teszik szellősebbé. Itt található a belgák székesegyháza (Cathédrale Sts Michel et Gudule), ami a brabanti gótika egyik legékesebb példája. Az óriási üvegablakok mind-mind az 1520-as években élt európai uralkodók adományai, hogy így emlékezzenek meg saját magukról. Kivételt képez II. Lajosunk portréja, ennek előállítását ugyanis özvegye, Mária királyné adományaiból fedezték, aki így szeretett volna emkéket állítani a Mohácsnál tragikusan elhunyt férjének.
A belga festészet kedvelőinek kötelező a Királyi Szépművészeti Múzeum, ahol a Brueghelek, Rubens és van Dyck legszebb alkotásai sorakoznak fel.
Az Európai Unió története és felépítése iránt érdeklődőknek kézenfekvő az EU Parlament csupa üveg épületének felkeresése. Brüsszel másik fontos szimbólumához azonban már tömegközlekedésre kell pattanni. Az Atomium az 1958-as világkiállításra készült és az iparosodás legfőbb letéteményesének tekinthető vas molekulát ábrázolja 165 milliárdszoros nagyításban.
Ha minden látnivalót kipipáltunk a listánkon, akkor jöhet a jól megérdemelt lazítás és a belga gasztro. Választhatunk itt pékséges-sütis-kávés helyet (Aux Merveilleux de Fred), de vétek lenne akár a waffelt is kihagyni (Waffle Factory). Elmehetünk akár egy sörfőzde látogatásra (Cantillon Brewery), vagy elsajátíthatjuk a csokoládé és waffel készítés fortélyait egy workshop keretében (Brussels Waffle Workshop, Belgian Chocolate Workshop). Amit viszont vétek lenne kihagyni egy brüsszeli látogatás alkalmával az a fekete kagyló leves belga sült krumplival (The Lobster House). Fenomenál.
4. Antwerpen – a gyémánt és Rubens városa
Belgium második legnagyobb városa immár 500 éve az ország és a kontinens egyik legfontosabb kereskedelmi központja. A város toleráns magatartásának köszönhetően a Spanyolországból száműzött zsidóság itt lelt otthonra. Az elmúlt századokban kialakított kereskedelmi kapcsolataikat tovább gyümölcsöztették Németalföldön. Ennek köszönhetően az Európába érkező drágakő (és azon belül főként a gyémánt) csiszolás és -kereskedelem jelentős része Antwerpen belvárosában zajlott évszázadokon keresztül. A helyi zsidóság mellé konkurenciaként megérkeztek az 1970-es években az indiai dzsáinok. A világ csiszolt gyémántkereskedelmének feléért jelenleg ez a két csoport felel. Az alacsonyabb előállítási költségek miatt a csiszolás időközben az indiai Szúrat városába vándorolt, ahol a gyémántok 90%-ának csiszolása zajlik.
A város és a gyémánt kapcsolatát demonstrálandó két éve egy grandiózus múzeum nyílt Antwerpenben. Itt több mint 600 kiállítási tárggyal próbálják még jobban kifejezésre juttatni ennek a „széndarabnak” évszázadok óta tartó óriási társadalmi presztízsét.
A briliánsoknak a város polgára, Rubens sem tudott ellenállni. 1640-ben született végrendeletében hosszasan sorolja azokat a gyémántokkal díszített ékszereket, amelyeket második feleségére – Helenára kívánt hagyni. A „kedvezményezett” nem volt más, mint első feleségének unokahúga, aki a házasságkötéskor mindössze 16 éves volt . A 17. század festőfejedelme nem csak egy nagybetűs művész volt, hanem kiváló diplomata is. Minden koronás főt lenyűgözött művészete és kifogástalan viselkedése. Bejáratos volt a királyi és fejedelmi udvarokba, a legtöbb európai uralkodó többször ült neki modellt. Élete utolsó harminc évének színtere (1610-1640) jelenleg múzeumként üzemel (Rubenshuis) és a művész kedvelőinek Mekkája. A házban található műteremben több mint 2.500 kép készült. A munkát természetesen nem egyedül végezte, hisz ez négy naponta egy új kép elkészítését jelentená. Tevékenységében festőinasok és tanoncok garmadája támogatta. A mester többségében „csak” a terveket készítette el, a kivitelezés további része a tanulni vágyókra maradt.
5. Gent – Belgium legpechesebb városa
Kevés pechesebb település létezik a világon, mint Gent. Gondoljunk csak bele: van egy tökéletesen megmaradt középkori belvárosom, telis-tele középkori műemlékekkel. Vannak csatornáim, ahol az emberek csónakázhatnak. Az épületek a legkirályabb megvilágítással rendelkeznek, hogy sötétedés után majdhogynem jobban nézzenek ki, mint fényes nappal. Vannak modern múzeumok. Itt is van waffel, itt is van sültkrumpli. Mindezeken felül Európa egyik legnagyobb vízivára közvetlenül a belvárosban terpeszkedik.
A turisták valami miatt mégsem Flandria második legnépesebb városát keresik fel, hanem az 50 km-re fekvő Bruges-t. Ennek oka pedig még inkább megmosolyogtató. A 20. században befellegzett Bruges gazdaságának, ami miatt a város amilyen gyorsan csak tudott pótlólagos bevétel után nézett. Idejekorán elkezdték a műemlékeket felújítani, a turizmusba fektetni. Gent ezalatt élvezte az ipar gyümölcsét. Volt bevétel dögivel, csak éppen a belváros a széngáz-kibocsátás miatt folyamatosan üszkösödött, az épületek az összedőlés határán voltak. Amikor a 80-as években Gent ráébredt, hogy milyen kincsek birtokában van, Bruges már behozhatatlan előnyre tett szert az idegenforgalomban.
Ami viszont tény: Gent gyönyörű. A város vezetése az elmúlt 40 évben mindent elkövetett, hogy az ide látogatók kedvében járjon. A folyóparti sétányok (Graslei és Korenlei), a Szent Mihály híd (St.-Michaels-Brücke), a pazarabbnál-pazarabb gilde házak tucatjai, a kilátás a grófi vár (Het Gravensteen) faláról mind-mind lélegzetelállító látványosság.
De ugyanúgy a belvárost ékesíti a brabanti gótika egyik legnagyszerűbb példája a Szent Bávó Székesegyház, ahol az egyik oldalkápolnában lelt otthonra az 1400-as évek egyik kivételes bibliai témájú alkotása: a Jan van Eyck által megfestett „A bárány imádása” című táblakép sorozat (polyptichon). A képsorozat története meglehetősen viharos. Túlélte a protestánsok templomrombolását, Napóleon rabló csapatait, a nácik fosztogatását, hogy aztán a világháborút követően egy sóbányában bukkanjanak rá.
Szánjunk egy napot Gentre, a középkori csodára és közben ugorjunk be egy adag, a legjobbnak tartott belga krumpliért (De Frietketel).
6. Tournai – Egy város, két UNESCO világörökség
Van egy réges-régi város Vallóniában, ami immár 1500 éve püspöki székhely és valaha a Frank Birodalom fővárosa volt. Tournai ugyanis a frankok szállásterületének központja volt az 5-6. században, ahonnan kiindulva aztán sikeresen meghódították a rómaiak által Galliának titulált területet. Klodvig, az első frank uralkodó (aki felvette a kereszténységet, meghódította Galliát, kialakította az alapvető frank államigazgatást), ezt a várost választotta uralmi központjának regnálása első pár évtizedében. Miután világi szinten Párizsnak adta át a fővárosi címet, még mindig roppantul fontos szerepe maradt egyházi téren. Ez a fontos pozíció tökéletesen látható ha székesegyházára tekintünk. Egy 135 méter hosszú, 5.000 négyzetméter alapterületű kolosszus, öt toronnyal, amit nyugodtan említhetünk egy lapon Amiens-nel és Chartes-tal. De míg azok a gótika kiváló példái, addig itt két templom, két művészettörténeti korszakból néz egymással farkasszemet.
A tournai-i Notre Dame Székesegyház ugyanis Belgium legszebb román kori és egyszersmind legszebb gótikus temploma is. Akkor ez most hogy is van? Ha az alábbi képre tekintünk, akkor láthatjuk, hogy míg a központi tornyok által meghatározott épületrésztől balra tekintünk, akkor egy érett, román kori bazilikás elrendezésű katedrálist láthatunk, míg jobbra egy, a francia gótika minden fényével rendelkező bazilika büszkélkedik fennkölt vonásaival. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy ezt az unikális látnivalót az UNESCO érdemesnek tartotta a kulturális világörökség részévé tenni. Ha Belgiumban csak egy templomot szeretnétek megnézni, akkor EZ legyen az!
És itt a világörökségi helyszíneknek még nincs vége: ugyanis az UNESCO 1999 és 2005 között a Belgiumban és Észak-Franciaországban található belfortokat szintén „oltalma alá” helyezte. De mik is azok a belfortok? Tudvalevő, hogy Európában a legutóbbi időkig a templomtorony volt általában a települések legmagasabb pontja, hirdetve ezzel az egyház hatalmasságát. Belgiumban azonban a kereskedelem és a textilipar révén a polgárság magas társadalmi presztizsre tett szert. Ha már pedig presztizs van, akkor azt hirdetni kell. Erre pedig a legjobb megoldásnak az tűnt, ha olyan magas tornyokat építünk, mint az egyház, a világba kiáltva ezzel megnövekedett társadalmi szerepünket. Nem egyszer ezek a tornyok egy városban a biztonság szinonimájává váltak: itt őrizték a legfontosabb okleveleket, nem egyszer börtönként funkcionáltak. Tournai-ban 257 lépcső leküzdése után élvezhetjük a város panorámáját a 72 méter magas, és egyszersmind Belgium legrégebbi harangtornyából.
7. Meuse-völgye – erődök mentén Belgium legklasszabb bringaútján
Belgium területének nagy részét az Északi-tengertől kiinduló alföld határozza meg. Némi változatosságot az ország délkeleti részén fekvő, részben Németországba, Luxemburgba és Franciaországba átnyúló Ardennek hegység jelent. Alpesi csúcsokra ne számítsunk, viszont lekerekített erdős hegyhátakra, fantasztikus folyókanyarulatokra, bevehetetlennek tűnő erődökre, tökéletes kerékpáros infrastruktúrára igen. A hegység sehol sem éri el a 700 méteres magasságot, de a bringásoknak még ennyi szintkülönbséggel sem kell megbirkózniuk, ha a legkedveltebb túraútvonalakat választják. Ugyanis a Maas folyó kanyarokkal bár, de keresztülhatol az Ardenneken, Vallónia legnagyobb városait érintve, hogy később Hollandiában a tengerbe ömöljön.
Belgium francia ajkú népe pedig nem átallotta kihasználni ezt a lehetőséget és bicikliúttal kíséri majdhogynem végig a folyó kanyarulatait. A francia-belga határon fekvő Givet-ből indulva Dinant-on keresztül Namurba érkezve mintegy 60 km alatt megtapasztalhatjuk, hogy stratégiai szempontból milyen fontos területen járunk. Ugyanis mindhárom településen hatalmas erődítményekkel próbálták az érintett országok a történelem során az aktuális status quo-t fenntartani. Ne feledjük el, hogy 50 km-es körzetben sorsdöntő ütközetekre került sor a történelemben: Napóleon seregét Waterloo-nál győzték le a szövetséges csapatok, Ypern-nél több százezer elesett révén dőlt el az első világháború, az Ardennekben pedig a németek próbálták utolsó erőfeszítésükkel feltartani a szövetségeseket a normandiai partraszállást követően.
Kerékpártúrának elsődlegesen a Dinant és Namur közötti szakasz kínálkozik, itt ugyanis nem kell ugyanezen a szakaszon visszatekernünk, mivel az óránként közlekedő vonat (állandó kerékpáros kocsival felszerelve) mintegy fél óra alatt megoldja ezt helyettünk. Távolság: kb. 30 km, nézelődéssel, szünetekkel: 3 óra.
8. Bastogne – Egy gyalogtúra tele háborús emlékkel
1944-ben a szövetségesek normandiai partraszállásával kezdődött meg a német Harmadik-Birodalom történelmének utolsó periódusa. Az előrenyomuló amerikai és brit csapatokat a német Wehrmacht utolsó tartalékai próbálták feltartóztatni. Ehhez a legmegfelelőbb terepnek az Ardennek tűnt. 1944 decemberében indult meg az offenzíva, amit nehezítettt a szokatlanul kemény tél – nem ritkán -28 fokos hideggel, ami az óceáni klímához szokott helyieket is meglepetésként érte. A német seregek 25-30 km-re tudtak benyomulni az amerikai seregek mögé, de az utánpótlási vonalaktól való elszakadás, a folyamatos légitámadások és a túlerő végül a szövetségesek oldalára döntötte el az offenzíva kimenetelét. Európa területén ezt követően még további fél évig folytatódtak a harcok, de további nagy volumenű német ellenállásra a nyugati fronton már nem került sor. Majd húsz évvel később a környéken történteket dolgozta fel a „Halál ötven órája” című amerikai film.
A Belgium délkeleti csücskében található Bastogne közelében zajlottak a legkeményebb küzdelmek. Bár a csata hagyott hátra nyomokat, a vidék valahogy mégis meg tudta őrizni vonzerejét. A városka közelében egy világháborús emlékparkot alakítottak ki, amit egy 16 km-es túra keretében fel-alá be lehet járni. Így két legyet üthetünk egy csapásra, a hadtörténet iránt érdeklődők és a túra kedvelők is megkapják a jussukat.
A túra a Mardasson-emlékműtől indul, ami arról a 77 ezer amerikai katonáról emlékezik meg, akik az ardenneki csaták során veszítették életüket. 700 métert megtéve jutunk el Bastogne Hadtörténeti Múzeumához, ami a maga modern, puritán stílusával mutatja be a második világháború vonatkozó történetét. Háborús emlékekkel, járművekkel és a modern vizualizációs technológia minden eszközével segítenek a látogatónak egy pillanatra elmerülni a háború borzalmaiban. Tovább sétálva eljutunk a Bastogne-i barakkba, ahol világháborús járművek (jeep-ek, tankok, repülők) restaurálása és kiállítása zajlik. Kiérve a múzeumi környezetből Bastogne megnyugtató dimbes-dombos vidéke fogad minket, ahol 1994-ben a harcok 50. évfordulóján telepítették a Béke-erdőt, 4.000 fából a háború katonai és civil áldozatainak emlékére.
9. Celles és Véves – Vallónia szíve
A belgák elfogadó és befogadó magatartását sokak szerint az okozza, hogy (minden köntörfalazás nélkül) nincsenek is belgák. Amikor 1830-ban létrehozták a Belga Királyságot, akkor a környező országok végvidékeit fogták össze egy államalakulatban. A legészakabbra található francia nyelvű lakosság – a vallonok alkotják a Belgium déli részén található Vallóniát, míg a legdélebbre hollandul beszélő lakosság Flandriát. Az első alkotmány álma még az volt, hogy szépen lassan majd az egész ország homogén francia lakosságú lesz. A későbbiekben aztán több fronton is kiéleződtek az ellentétek a két országrész között. Az Ardennekben óriási vas és szénkészleteket találtak, ami hirtelen gazdagságot hozott a vallonoknak és az ipar előretörésével termékeny talajra találtak a baloldali gondolatok is.
Az északi – flandriai – rész a 20. század közepéig Vallónia nyomában kullogott. Az ellentéteket nem csökkentette, hogy a déli részen mind a mai napig erőteljes a baloldali pártok jelenléte, míg Flandria tradicionális jobboldali, katolikus terület. A 60-as évektől aztán fordult a kocka, a bányák kiürültek, az országrész munka nélkül maradt. Mindeközben Észak pont ebben az időben tudott a kereskedelem és a könnyűipar révén a korszak konjunktúráját meglovagolva Európa élmezőnyébe lépni.
Namur központtal Vallónia teljes autonómiát élvez. Az utóbbi pár évtizedben mindent elkövetnek, hogy egy egységes turisztikai csomaggal álljanak elő. Ezzel leginkább az országba érkező aktív pihenőket igyekeznek megcélozni. Több száz kilométernyi bicikliút épült, amihez részben a már lezárt vasúti szárnyvonalakat alakították át. Túraösvények hálózzák be az Ardenneket, megismerkedhetünk a környék háborús múltjával. Ami viszont a non plus ultra, hogy a hátrányukból igyekeznek előnyt kovácsolni. Miután a gazdaság bestoppolt ötven évvel ezelőtt, a turisták jelentős része pedig három napos utazás keretében látogatja meg az országot (Brüsszel, Gent, Bruges), ezért a itteni városkák és falvak eredeti szépségükben, jellegzetes kékes-szürkés épületeikkel, maradtak meg a 21. századra.
Ha harapni szeretnénk egyet Vallóniából, akkor arra nagyon jó lehetőséget kínálnak a Celles-ből kiinduló túrautak. Egy 18 km-es körtúra keretében megismerkedhetünk az egyik legfestőibb vallon kisvárossal, a Passióról fantasztikus panorámában gyönyörködhetünk, valamint felfedezhetjük Belgium legvadregényesebb várát Véves-ben.
Ha repülővel érkeztek, akkor Charleroiból ne legyen magától értetődő, hogy Brüsszel felé veszitek az irányt. Dél felé is várnak még titeket csodák!
10. Orval apátsága és a trappista sör
Belgium legdélebbi végein, már-már Franciaországban található a világ egyik legizgalmasabb apátsága. Igen, izgalmas: az itt élő szerzetesek ugyanis nem „csak” holmi szellemi foglalkozást, meg zsolozsmázást űznek, hanem idejük jelentékeny részében az egyik legegyedibb sört készítik. Ezek a szerzetesek pedig nem mások mint a trappisták. Valóban, ugyanaz a jól ismert név, akikről a 70-es években Magyarországon elnevezték a tejsavóból készült, árvalányhaj színű, sajtnak magasztalt élelmiszeripari maradványterméket. De vajon honnan származhat az elnevezés?
Egyszer volt egy Clairvaux-i Bernát nevű bencés szerzetes, aki úgy gondolta a 11. században, hogy a bencés rend már nem tartja eléggé szigorúan a benedeki regulákat. Ezért fogta magát és saját szerzetesrendet alapított. A ciszterek, (mivel így nevezték el őket) szigorúan lakatlan területen alapítottak apátságot, ahol a mindennapjaikat főként az imádkozás és a kétkezi munka tette ki. Benedek sem mondhatta volna szebben: Ora et labora. Aztán telt múlt az idő, és Bernát regulái is inflálódni kezdtek. Ezért 600 évvel később megalapították a trappista rendet, a cél pedig nem volt egyéb, mint hogy visszatérjenek -IGEN-, a benedeki regulákhoz.
Mindennapi tevékenységükben tehát fontos momentum a kétkezi munka, amit főként az élelmiszeripar területén kamatoztatnak: kenyér, sajt, bor, méz, lekvár, olajok kerülnek ki a kezeik közül. És mivel ezek a termékek manufakturális keretek között, teljesen bio körülmények között készülnek, ezért a világ aktuális divatját tekintve, trendinek mondhatóak.
De hogyan illeszthető össze az alkoholos italok készítése és a vallásos szemlélet? A középkorban az alkohol volt az egyetlen olyan mindenki számára elérhető folyadék, ami nem tartalmazott valamilyen nyavalyát. Ezen kívül pedig hordókban a bort és a sört tudták akár nagyobb távolságokra is szállítani. Nem utolsó sorban pedig a trappisták söre roppantul tápláló és hova tovább még egészséges is. De milyen az igazi trappista sör? Egy olyan apátság falai között kell, hogy készüljön, ahol a sörfőzés nem profit-orientált, és lehetőleg szerzetesek kezei által. Jelenleg egy roppantul sok olyan sör van, ami apátságinak titulálja magát, de nem tesz eleget a fenti elvárásoknak, őket az ATP jellel látják el (Authentic Trappist Product). Jelenleg a világon 11 kolostorban készítenek sört, ebből 6 Belgiumban található, ezek közül pedig az egyik leghíresebb az Orvali trappista sör.
Mint minden apátság történetét, úgy Orvalt is legendák övezik: Toszkán Matilda úrnő a házassági gyűrűjét egy forrásba ejtette, amit egy pisztráng megtalált és szájában visszahozott. Matilda nagy örömében Val d’Or-nak vagyis Aranyvölgynek nevezte el a környező területet, innen az apátság neve. A 12. században ciszterek telepednek meg a területen és kezdenek gazdálkodásba. Egészen a 18. század végéig folytatják is ezt a tevékenységet, amikor a francia forradalom dicső csapatai szét nem kergetik a közösséget, az apátságot pedig felgyújtják. 1926-ban a terület akkori gazdái, a Harenne család visszajuttatta a területet a ciszterci rendnek, akik gazdasági tevékenységüknek – mindenki örömére – a sörfőzést választották.
Az Orval trappista egy világos ale (6,2%) egy borostyán színű, tartós habbal rendelkező, illatában citrusos, ízében méz és karamell jegyekkel rendelkező sör, ami komlós utóízzel búcsúzik, legalább öt évig érlelhető.
