Portugália - Madeira

Miért éppen Madeira?

Ha manapság valaki Madeirára szeretne utazni, annak megvan a maga motivációja: pihenni, botanikus kerteket nézegetni, poncházni, babérerdőben túrázni, vulkáni medencében fürödni, stb. De vajon mi hozhatta ide 600 évvel ezelőtt a portugál felfedezőket? Ugyanis az égvilágon semmi sem volt a szigeten, amire nekik ott és akkor szükségük lett volna. Nem volt itt sem arany, sem selyem,  sem puskapor, sem rabszolga. Már pedig ezek az „alapanyagok” voltak a levegőnél is fontosabbak a 15. század elején.

Silk road
Selyemút - a régi világ kereskedelmi szupersztrádája (Foto: wikipedia)

Képzeljük csak el a korabeli Európa gazdasági szereplőit egy kissé sematizálva. Van egyszer a vevő: ez Európa (ebből is főként Dél-, és Nyugat). Van az eladó: Ázsia (ebből is főként India + Kína + Japán). Létezik már a kor szupersztrádája: Selyemút, amin keresztül Európa krémje megkaphatta a mindennapok során nélkülözhetetlennek bizonyuló termékeit: selyem, tömjén, fűszerek, tea… Az említett szupersztrádán pedig a kor kamionosai: velenceiek, genovaiak és pisaiak kezeskedtek azért, hogy az áru megérkezzen Európába. Mondani sem kell ők voltak azok, akik a haszon jelentékeny részét hazavitték (nézzük csak meg a korban megtollasodó Velencét, Pisát, Firenzét). A deal pedig faék egyszerűségű volt: Európának volt aranya, Ázsiának pedig minden más. Ezt a felállást azonban egyik gazdasági elmélet sem támogatja. Mi van akkor ugyanis, ha elfogy az arany???

Itt lép a történelem színpadára újfent a Magyar Királyság. Nálunk bányászták ugyanis (Körmöcbánya volt a fő letéteményes: 400 kg aranyat termeltek évente) az európai arany jelentős részét. Ezek a bányák azonban kiürülőben voltak, illetve az arany kitermelése egyre költségesebbé vált. Ezen kívül még egy kis porszem került a gépezetbe, ugyanis a törökök 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt, megszakítva ezzel a Selyemút, amúgy tükörsima aszfaltját.
 
Navigációs_eszközök
A középkor navigációs eszközei (Forrás: mozaweb)

Két dolgot kellett tehát sürgősen keresni: aranyat és egy kerülőutat. Kezdjük az arannyal. A korabeli feltételezések szerint (aminek mint tudjuk szavahihetősége annyit ér, mintha a Blikkben olvasnánk) létezik Belső-Afrikában egy bizonyos János pap országa, ahol konkrétan még a WC csésze is színaranyból van. De tényleg. Innentől kezdve pedig a matek egyszerűnek tűnik: keressünk egy utat János paphoz és akkor végre pótolhatjuk a tömjén adagunkat. Ehhez volt is egy kis segítség, ugyanis az európai kereskedők akarva-akaratlan megismerkedtek a kor arab-kínai fejlesztéseivel. Ilyen volt például a kor GPS-e: iránytű és a kvadráns. 

Az elsővel a Föld mágneses erejét kihasználva tudjuk belőni Északot, míg a másodiknál a csillagok állásából tudunk helyes irányt találni. Ezen kívül kifejlesztették a karavellákat, amelyekkel nagyobb sebességgel és a szárazföldtől távolabb is tudták szelni a habokat. Újra felfedeztek ezen kívül egy addigra már elfeledett elméletet, amit az arabok őriztek meg a világnak, gondolva, hogy hátha jó lesz még valamire. Egy görög úriember ugyanis azt feltételezte, hogy a Föld nem lapos, hanem gömb alakú és mindezt képes volt matematikailag, csillagászatilag meg mindenhogy bizonyítani is. Aztán jött a kereszténység és Európában a Júdeában 1000 évvel Ptolemaiosz (az előbb említett görög úriember) előtti, idejét múlt tanok győzedelmeskedtek.

Porgugal_explorers
Portugál felfedezések a 15-16. században (Forrás: wikiwand)
Összegzésként: a régi út megszűnt, a pénz elfogyott, de van GPS-ünk, gyorsabb hajónk és sejtjük, hogy ha Makkoshotykáról Nyugatra indulunk el, akkor is egy pár év elteltével Sátoraljaújhelyre érhetünk (nyilván ha keletre indulok, akkor gyalogszerrel pár óra alatt ott lehetek).
Egy az Afrikát megkerülni szándékozó új kereskedelmi út kiindulópontjául azonban le kellett cserélni az eddig jól bevált Földközi-tengeri kikötőket (Itália). Ekkor lépett a történelem vörös szőnyegére az Ibériai-félsziget, Spanyolországgal és Portugáliával. Ez a két állam, amelyekről Európa jó 700 éven keresztül megfeledkezett. 711-ben ugyanis elfoglalták az arabok és majd csak 1492-ben űzik ki onnan őket. Míg számtalan keresztes hadjáratot indított a keresztény Európa önmaga ellen (katharok, bogumilok), addig senkit sem zavart, hogy muszlim vallású a földrész egyik legnagyobb állama. A kontinens eme délnyugati sarka azonban kiváló kiindulópontként szolgált a későbbi felfedezésekhez. 

Ezeknek a felfedezéseknek a szervezését nem más vette kézbe mint a kor portugál fenegyereke: Tengerész Henrik. Henrik a keresztény hit védelmezőjeként lépett fel több csatában, ezért a keresztesek lovagrendje a nagymesterévé választotta. Az összeesküvés elmélet mániások már dörzsölhetik is a tenyerüket: biztosan az ő pénztárukat kiürítve tudta támogatni hóbortjait. De nem! Ezt a pozíciót kihasználva, sokkal több súllyal esett latba, amikor itáliai bankárokhoz folyamodott kölcsönért. Ez egyfajta biztosíték volt, hogy egyszer majd ez meg is fog térülni (ezen kívül mindenkire rátukmáltak egy olasz felfedező aspiránst, hogy ő vezesse ezeket az utakat – gondoljunk csak egy jó emlékezetű takácsinasra: #Kolumbusz).
Karavella
Karavellák - A nagy földrajzi felfedezések letéteményesei (Forrás: múlt-kor

Volt már tehát pénz, alapítottak hát egy megfigyelőtornyot, egy hajógyárat és egy tengerészeti akadémiát (az utóbbira az égvilágon semmi bizonyíték nincs, csak minden könyv leírja). Miután pedig ezt is meglépték nem volt más mint a szárnypróbálgatás: mindig messzebb és messzebb hajóztak ki Portugália partjaitól. Előbb csak a Kanári-szigetekre, majd 1419-ben Madeirára, majd 1441-ben elérik a Zöld-fokot. Előrelátónak bizonyultak, ugyanis mindhárom helyen kereskedelmi telepeket hoztak létre, hogyha legközelebb arra járnának, akkor feltölthessék készleteiket, és mint egy ugródeszka onnan tovább indulhassanak.

Így sikerült a Kanári-szigeteken és a Zöld-fokon lévő telepek felhasználásával elérni az Egyenlítőt. Majd egy nem várt vihar segítségével Bartolomeu Diaz 1478-ban eléri Afrika déli csücskét – a Jóreménység-fokot. 1497 és 1499 között Vasco da Gama, Diaz ismereteit felhasználva jutott túl minden eddig elért eredményen és Afrikát megkerülve elérte Indiát. A másik irányban pedig Madeira játszotta az ugródeszka szerepét, ugyanis Funchalból kihajózva érték el 1500-ban portugál hajósok a brazil partokat. (A szemfülesek észrevehették, hogy nagyvonalúan kihagytam Kolumbuszt, de no para egy egész cikkben fogok visszatérni rá.) Itt van tehát a válasz a hosszúra nyúlt körmondat végére. Madeirára mint kereskedelmi telepre volt szükség a távolabbi úticélok felé tartó hajók étel- és vízkészletének utántöltéséhez.

Ajánlott cikkek