Magyarország
100 sztori a KÉKen - Gánt Bauxit Földtani Park
Balás Jenő - Mr. Bauxit
Balás Jenő egy gyergyói fiatalember volt, aki egész életét arra tette fel, hogy Magyarországot ipari nagyhatalommá tegye. Teóriáit és álmait semmivel sem tudta alátámasztani, mivel az ország megálmodott ipari előmenetelét lehetővé tevő ásványkincsek akkor még a föld alatt pihentek. Mégsem tudta senki eltántorítani kitűzött céljától. Tudta, hogy a bányászatban elegendő egyetlen egy nagy dobás. Elegendő egyetlen jól irányzott tárnát nyitni és még unokái sem fognak soha nélkülözni. Nos, Balás Jenő életében összejött a nagy dobás. Gánt közelében rábukkant nem hogy Magyarország, de a világ egyik legnagyobb bauxit lelőhelyére.
A történet 1821-ben kezdődik. Egy álmos délnyugat-franciaországi kisváros közelében Pierre Berthier francia geológus felfedezte, hogy egy élénk piros színű kőzetnek rendkívül magas az alumínium tartalma. A piros kőzet – bauxit – a későbbiekben erről a kisvárosról – Les Baux – lett elnevezve. Az alumínium egy roppantul ellenálló, könnyen megmunkálható és könnyű fém, amit az ipar ezernyi szegmensében használnak fel. Kezdetben viszont nagyon költséges volt az előállítása. Amikor az 1855-ös párizsi világkiállításra elkészült az első egy kg-os tömb, ára még az aranyéval vetekedett. Később azonban előállítását egy újfajta eljárással olcsóbbá tették, így elősegítve felhasználásának nagyfokú elterjedését. Az autógyártás fellendülésével és főként az első világháborús hadi gazdaság felfutásával nélkülözhetetlen fémmé vált.
A bauxit egy heterogén, a benne lévő szennyeződések (pl. vasoxid) miatt vörös színű kőzet. Létrejötte klímajelző, ugyanis csak olyan éghajlati övben jön létre, ahol nagyon magas az éves csapadékmennyiség. Ez főként a trópusokon lehetséges, ami azt jelenti, hogy az ásvány létrejöttekor Gánt térsége még valahol az Egyenlítő környékén helyezkedett el. A felszínen lévő kőzetek szilikáttartalma a sok eső hatására kimosódik, így az alumíniumtartalom feldúsul. Ezt követően a bauxit málik és karsztos kőzetek mélyedéseiben halmozódik fel.
Az alumínium fontosságát idejekorán felismerte egyik legkiválóbb bányamérnökünk Balás Jenő is. 1882-ben született az erdélyi Gyergyóremetén, majd Selmecbányán végezte el a Bányászati és Erdészeti Akadémia bányászati szakát. Az egyetem elvégzését követően visszatér Erdélybe, ahol megismerkedik a bihar megyei Jásdvölgyben frissen felfedezett bauxit lelőhellyel.
Ennek fontossága fényévekben mérhető, ugyanis egészen addig a geológusok fixa ideája volt, hogy ez az ásvány csak és kizárólag Franciaországban fordul elő. Miután ez a legenda porrá vált, Balás Jenő megírja korszakalkotó tanulmányát a bauxitról. Ebben hangsúlyozza, hogy az országnak elemi érdeke, hogy nem csak az érc kitermelése, de a feldolgozása is az ország területén folyjon. Terveit azonban, ahogy az ország testét is apró darabokra szaggatta Trianon. Míg a bányák Romániában maradtak, neki és családjának menekülnie kellett.
Budapesten telepednek le, ahol kohómérnöki irodát nyit. De ez egy kvázi ipar nélkül maradt országban nem tűnt jó befektetésnek. Ezért felkereste korábbi tanárát – Vitális Istvánt – a kor magyar bányász pápáját, hogy lehetséges álláslehetőség után kérdezze. A tanár úr ebben az időben a frissen felfedezett halimbai bauxit-lelőhelyen tartózkodott. Bár munkát nem tudott a fiatal bányászmérnöknek adni, de Balás Jenő megfigyelhette, hogy milyen rétegfelépítés mellett lelhető fel nagy valószínűséggel a vörös színű ásvány. Ezt követően komótosan elsétált a budapesti Földtani Intézethez és utánajárt, hogy hol fordul még elő hasonló geológiai adottságokkal rendelkező terület Magyarországon. Ők pedig kisvártatva rávágták, hogy a Vértes keleti oldalán – Gánt közelében.
Balás Jenő összepakolta a kutatáshoz szükséges legfontosabb kellékeit és a következő három évben megszállottként, hóban, fagyban, hőségben, sárban bauxit után kutatott Gánt határában. A minden fáradtságot elsöprő kitartását végül siker koronázta, 1922 végén Európa legjobb minőségű bauxitjára bukkant. Az állandó kutatásnak viszont megvan a hátránya: nulla bevétellel jár. Így ha a kutatónak a feltérképezés a hobbija, akkor sosem fog meggazdagodni. Így Balás Jenőnek sem lett soha akkora tőkéje, hogy ő maga egy feltáró céget alapíthasson. Így legjobbnak ígérkező lelőhelyét (nyugodtan mondhatjuk) potom áron 25.000 dollárért adta el az ALUÉRC-nek.
A világ egyik legjelentősebb karsztbauxit-telepének feltárása 1926-ban kezdődött. Amíg semmilyen infrastruktúra nem volt a feltárás közelében, Méri néni kocsmájának (mai Vértes Vendéglő) egyik szobáját használták iroda gyanánt. A termelés gyorsan felfutott, hisz a közeledő háború miatti fegyverkezés minden gramm alumíniumot felemésztett. A II. világháborúban a teljes kitermelést a német ipar foglalta le. A csúcstermelést 1953-ban érték el: 600.000 tonna kitermelt bauxit egy év alatt. Az éves kitermelések volumene a világ nyolcadik legnagyobb bauxit exportőrré tették Magyarországot. A 80-as években a bánya kimerült, rekultiválását azonnal megkezdték. Gánt földtani parkja több ezer látogatót vonz évente. Többek között 2004-ben diákoknak egy „Mars expedíciót” is modelleztek itt.
Természetesen ezt a pénzt sem egy jövedelmező üzletágba fektette, hanem további kutatásokba. Ezek költségei és a meglévő kutatmányok illetékei pillanatok alatt felemésztették a befolyt dollárokat. Így nem maradt más választása az összes általa lefoglalt lelőhelyet eladásra kínálta fel a nemzetközi piacon. Az üzleti életben járatlan bányamérnököt azonban ahol csak lehetett félrevezették. Hitegetéssel és állandó időhúzással sikerült kivárni, hogy a hitelezők elvigyék házát, ingóságait. Szinte mindenéből kiforgatva a Magyar Államkincstár nevetséges 30.000 pengőért vásárolja fel minden lelőhelyének feltárási jogait. Balás beperli a kincstárt, de a bírósági perben röpke hét év alatt sem sikerült ítéletet hozni.
A katasztrofális hírek ellenére mindvégig motivált marad, ontja magából a fantasztikusabbnál fantasztikusabb terveket. Feltérképezi a budapesti hévizek hidrológiáját, elkészíti a Velencei-tó rendezési tervét, az ott talált termálvíz hasznosításának lehetőségeiről vizionál. Elkészíti a Sió-csatorna hajózhatóvá tételének tervét. Élete azonban tragikus hirtelenséggel ért véget, pályáját dolgavégezetlen hagyta itt. Holttestére albérletében bukkantak, halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok. Bár kitüntetést érdemeiért nem kapott, pályatársai géniuszként tisztelték. Halála után jó pár évtizeddel pedig róla nevezték el a Gánti Bauxit Földtani Parkot.
Aki további részletekre lenne ebben a témában kíváncsi:
Magyarország száz csodája I. c. könyv Gántról szóló cikk.
Aki pedig a múzeum nyitvatartása, akutális hírei iránt érdeklődne:
https://www.facebook.com/foldtanipark
