Albánia
Apponyi Geraldine – Albánia fehér rózsája
Hollywood aranykorát idéző forgatókönyv az, ahogy Albánia Zogu nevű királya és az elszegényedett arisztokrata családba született, csodálatos szépséggel megáldott Apponyi Geraldine megismerkedett egymással. Ami pedig az „érdekházasságokban” igen csak ritka: szerelem szövődött a két fél között, és nem csak a jóban, hanem a rosszban is mindvégig kitartottak egymás mellett. Ahogy mondtam: Tiszta Hollywood!
Geraldine a nagy múlttal rendelkező Apponyi család elszegényedett sarjaként látta meg a napvilágot 1915-ben. Édesapja Apponyi Gyula, Apponyi Albert fivére, édesanyja pedig Gladys Virginia Stewart amerikai milliomosnő. A család megtakarításait, mint oly sokan abban az időben az I. világháborúban meghirdetett háborús kölcsönkötvényekbe fektette. Ez sajnos nem bizonyult jó üzleti döntésnek. Lányuk így hiába járt a legnevesebb angol és amerikai iskolákba. 1937 decemberében éppen a Nemzeti Múzeum kioszkjában dolgozott, amikor meghívást kapott az albán király szilveszteri báljába. Tanácsadójától Giczy ezredestől valamint az uralkodó három szingli nővérétől ugyanis Zogu király birtokába jutottak olyan budapesti képek, újságcikkek, ahol Geraldine is feltűnt.
A jövendő királynét természetesen derült égből villámcsapásként érte a dolog. Első körben úgy gondolta, hogy egy magyar nemesi sarjat ne akarjanak csak úgy egy albán rabszolgapiacra vinni. Hisz nem szeretett volna holmi fejedelmi hárem tagjává válni. De mivel a történelem és kultúra nagy rajongója volt, így elbűvölte a tanácsadó által elé festett misztikus, mesés, albán világ. Hatalmas bátorságra vall, hogy 22 évesen mégis eleget tegyen I. Zogu meghívásának és részt vegyen a tiranai királyi szilveszteri mulatságon. A korabeli újságok szalagcímei alapján szerelem volt első látásra. A lánykérés még az ünneplés alatt megtörtént. Nem is csoda, hogy alig egy éven belül a várva várt gyermekáldás is beköszöntött az albán királyi családba.
A házasságkötésre nem kellett sokat várni, következő év áprilisában óriási csinnadratta keretében egy igazi korabeli celeb esküvőt sikerült Tiranában megrendezni. Maga a ceremónia Albánia három évnyi GDP-jét emésztette fel (sic!). A menyasszonyi ruhaköltemények Chanel mester párizsi műhelyében készültek. A menyasszony Szkander bég koronáján és a fehér rózsán mint motívumon alapuló tiarája mindenkit elbűvölt.
Nászajándéknak Horthy két lipicai ménjét, míg Hitler egy tűzpiros Mercedes kabriót ajánlott fel az ifjú párnak (ebből a modellből mindössze kettő készült: egy maradt a Führernél, a másik Albániába került). De a későbbi sötét jövő sajnos már is felsejlett. Zogu király esküvői tanúja az az olasz külügyminiszter volt, aki egy év múlva a második világháborút közvetlenül megelőző olasz megszállást vezeti. Később pedig albán alkirályként tetszeleg a tiranai királyi palotában.
A történelem furcsa fintora emellett, hogy a megszállást követően a királyi család azzal a piros Mercedesszel menekül majd Görögország irányába, amit a náci Németországtól kaptak nászajándékba.
Görögországból Románián át Párizsba érkeztek, majd innen indul a fél világot bejáró emigrációjuk, aminek során hosszú évekig éltek Angliában, Egyiptomban, Spanyolországban. Zogu király 1961-ben Madridban elhunyt, így Geraldine fiával Leka herceggel folytatta roadtrip-jét és a dél-afrikai fennsíkon telepedtek le. Itt született az unoka, akinek kedvéért a szülőszobát átmenetileg albán felségterületnek minősítették, hogy a későbbi II. Leka herceg albán állampolgárként láthassa meg a napvilágot. Az 1992-es albán rendszerváltozás után sok hívó szó érkezett a királyi családnak, hogy költözzenek haza Albániába, de a végső útra még tíz évet várni kellett. 2002-ben újra királyi család költözött a királyi palotába. Geraldine sajnos már nem élvezhette sokáig hívei vendégszeretetét, fél évvel hazaérkezése után Tiranában találta meg végső nyughelyét. A sors fintora, hogy feltehetően a királyné tüdeje nem tudta legyőzni a dél-afrikai fennsík és az albán tengerpart közötti óriási légnyomás-különbséget. 87 éves volt ekkor.
Kis történelmi túlzással Apponyi Geraldinet bátran lehet Albánia Sissi-jeként emlegetni. Nyilván nem szabad megfeledkezni arról, hogy a történelem mindent megszépít és hogy királynénak lenni mindig könnyebb és kevésbé megosztó, mint királynak. De Geraldinet már életében is rajongással szerette a nép. Amikor vasárnaponként misére ment, rajongók várták a templom felé vezető úton. Bátran kijelenthetjük, hogy ő volt az ország első szépségideálja. Több mint nyolcvan évvel később pedig a tiranai gyermekkórház a nevét viseli. Ezen túl pedig nem rég állítottak a férjéről elnevezett Zogu sugárúton egy szobrot az emlékének szentelve. Mi ez, ha nem egy nép megbecsülésének egyértelmű jele?
Forrás: MédiaKlikk
