Parádsasvár után következzék ebben a bejegyzésben a Károlyiak mátrai birodalmának másik központja: Parádfürdő. Ugyan fürdő nem működik a településen (legfeljebb a mofettában tudunk megmártózni), a név még mindig a régi szép időkre emlékeztet. Ahhoz, hogy ez a vidék több mint egy évszázadon keresztül a magyar idegenforgalom egyik zászlóshajója legyen, kellett egy tettre kész főnemes: Károlyi György. A reformkorban a fontolva haladók táborát erősítette, Széchenyivel beutazta Európát, Kossuthtal mérsékelten szimpatizált, majd a szabadságharcot követően életét a Károlyi birtokok növelésének és fejlesztésének szentelte. 1864-ben úgy döntött, hogy van egy kevés megtakarítása, így megvásárolt hát 27 falut a Mátra északi előterében. A történet itt még nem ér véget: A környék iszonyatos volumenű fejlesztésébe kezdett. Ybl Miklós tervei alapján megépítette a neoreneszánsz kastélyt (Sasvár), a Hotel Parádot, és a díszes márványlapokkal díszített Cifra Istállót, fejlesztették a helyi fürdőt, egészen Recskig kiépítették a vasúti hálózatot, valamint üvegfúvó mestereket hozatott Németországból.

Hogy a Károlyi név fennmaradjon a Parád környéken élők emlékezetében, majd minden épületet és látnivalót a családtagjairól nevezett el: Erzsébet-szálló, Zsuzsanna-lak, Juliett-lak a lányai után kapták megnevezésüket, míg az Ilona-patak, Ilona-völgy, Ilona-vízesés triót unokájáról a szépséges Dessewffy Ilona után nevezték el. Ilona életútja meglehetősen fordulatosan alakult, bizonyára a kor Story magazinjába is minden további nélkül bekerülhetett volna. Történt ugyanis, hogy a Dessewffy család Ilonát egy svájci attasséval – Hofer Kúnóval – házasította össze, aki ezt követően Magyarországra költözött.

Nevéhez köthető a Börzsöny gazdasági feltérképezése és Királyrét felvirágoztatása. A svájci attassénk azonban nem minden esetben bírt a vérével, egy esetben éppen egy angol hölggyel – Simone Boulter-rel szűrte össze a levet. Egy svájci légyottjuk alkalmával St. Moritzban egy szállodában hetyegtek, amikor Simone feltette a klasszikus kérdést Kúnónak: válassz, vagy a feleséged, vagy én. Hofer Kúnó válaszát már sosem tudjuk meg, de bizonyára a felesége mellett tette le a voksot, ugyanis ezt követően az angol barátné egy pisztollyal nemes egyszerűséggel agyonlőtte.

De térjünk vissza az Ilona-völgybe. Magyarország legmagasabb természetes vízeséséhez Parádfürdőn kell dél felé elhagyni a 24-es utat, majd 3 km után a Szt. István csevice (savanyú gyógyvíz) kútnál egy egészen klasszul kiépített pihenőnél tudjuk hátrahagyni autónkat. Innen még további 2 km-t kell gyalogolni előbb aszfaltos úton, majd az utolsó 600 méteren már az Ilona-patak szurdokában. A hatalmas sziklák, a 20-30 méter magas nyílegyenes bükkóriások között érjük el a sziklába már V betűt vájt Ilona-vízesést, ami főleg csapadékosabb időszakot követően, valamint tartós téli fagy után mutatja meg igazi szépségét. Nekünk pont félig jégbe fagyva sikerült checkolni ezt a hazánkban egyedülálló természeti csodát. Ha esetleg több időt szándékozunk tölteni a völgyben, kiváló lehetőséget kínál a környék földtani múltjával foglalkozó hat állomásos tanösvény, valamint remek kiindulópontja lehet a vízesés egy, a Kékesre irányuló túrának is.

Ha pedig úgy gondoljuk, hogy egy picit besokaltunk a természeti látnivalókból és most egy kicsit a környék megélhetését évszázadokon keresztül biztosító üvegfúvás mesterségével ismerkednénk, akkor irány a Parádsasvári Üvegmanufaktúra! A leglényegesebb pont, hogy véletlenül se távozzunk lógó orral a bemutató után: ez egy iparosműhely! Tehát nincsenek 3D-s TV-k, nincsenek foszforeszkáló üvegunikornikusok, sem pedig hostess lányok, adott viszont három mackónadrágos úriember, akik betére ismerik az üvegfúvást, amit el is magyaráznak, sőt mi több, be is mutatnak.

De kezdjük az elején: az üveggyártás alapja nem más mint a kvarchomok, ez a porszerű, finomszemcsés anyag. Az emberiség első találkozása az üveggel a teljes véletlen műve, ugyanis ehhez mindössze a homok és a villám találkozása szükségeltetett. A hatalmas hőmérséklet egy amorf anyaggá – üveggé – állt össze. Mivel viszont a kvarchomok olvadási pontja baromi magas (1400-1600 ⁰C) ezért jó ideig teljesen esélytelen volt, hogy az ember Zeusz segítsége nélkül elő tudja állítani. Az egyiptomiak aztán rájöttek, hogy ha a homokot más anyagokkal (hamu, mészkő) megfelelő arányban keverik, úgy levihetik a kívánt hőmérsékletet akár 400 fokkal is, így pedig egy jól megrakott fatüzelésű kemence is megfelelő lehet az olvasztáshoz. Ehhez pedig már csak a mintegy két méter hosszú, vékony fúvópipa és némi tüdőkapacitás kell, és kész is az üveg.

De miért éppen a Mátra? Egészen a legújabb korig a Mátrában nagy mennyiségben volt fellelhető a kvarchomok. A mesteremberek lapáttal rakták, kosárban hordták, amit aztán hamuzsírral kevertek. A hamuzsír előállításához bükköt vagy tölgyet kell elégetni, a hátramaradt hamut pedig egy erre a célra szolgáló helységben tárolni, pihentetni. A közép- és újkorban ezeket az üveggyártó helyeket hutának nevezték. A huták kiszolgálására (favágók, fűrészesek, boglyások, stb.) átmeneti jelleggel kisebb települések jöttek létre. Amikor ugyanis adott helyen a nélkülözhetetlen faanyag elfogyott, vagy túl távolra került, akkor a huta néhány kilométerrel odébb költözött. Ennek köszönhetően születtek meg az Észak-Mátrában például Óhuta és Újhuta községek.

Mára már ennél azért egyszerűbb dolga van a mesterembereknek. Importált áttetsző üveggolyóbisokat olvasztanak fel, aminek szintén kedvező az olvadási hőfoka. Két elektromos kemencét rendeznek be általában, az egyik nagyjából 1000 fokon, míg a másik 500 fokon duruzsol. Amikor az üveg megfelelő állagúvá olvadt, a mesterember a pipájával benyúl a magasabb hőfokú kemencébe és egy nagyjából 5 cm átmérőjű teniszlabda nagyságú golyót vesz fel az égéstérből. Kemenceajtó becsuk, golyóbis megvizsgál. Ez lesz ugyanis a későbbi műremek alapja. Ha nincs benne túl nagy buborék, repedés, akkor kemence ajtó újra nyit és a golyót további olvadt üveg felvételével duplájára „hízlalják”.

Ezután ezt az „alapot” egy fából készült formába teszik, talpat képeznek. Majd pedig a pipát mindig kis mozdulatokkal forgatva, egyenletes befúvásokkal elkezdik az üveget fokozatosan a végleges, kívánt formára fújni. Itt a végeredmény nem a befúvás erősségén múlik, nem kell tehát senkinek harsonásnak lennie, ha később üvegfúvónak szeretne állni. Az üveg immár elérte a kívánt formát. Ha ebben az állapotában szobahőmérsékleten hagynánk, akkor a legrövidebb úton igyekezne lehűlni, aminek az lenne a következménye, hogy a benne lévő feszültség miatt széttöredezne, szétporladna. Ezért a készterméket egy ún. feszültségmentesítő kemencébe teszik, ahol 24 óra leforgása alatt, szépen lassan hűtik vissza 500-ról 20 fokra. Ezt követően lemeózzák, szemrevételezik, csomagolják.

Természetesen mindenkinek van lehetősége kipróbálnia magát üvegfúvóként. Itt azonban a végén ne számítsunk műremekre. A lehető legnagyobb erővel kell ugyanis fújni, hogy demonstrálhassák, milyen az, amikor az üveg túl gyorsan hízik. A végeredmény természetesen szétpukkant, az elvékonyodott üveg tapintásra hasonlóvá válik a celofánhoz. A bemutató végeztével egy kis bemutató teremben megnézhetjük/megvehetjük a késztermékeket, de túl nagy választékot ne várjunk. Bevillan, amikor szüleim ódákat zengtek a parádsasvári üveg mintaboltról és annak csodaszámba menő portékáiról. 2005 óta azonban se mintabolt, se üveggyár. Míg a mesteremberekre óriási igény mutatkozott Nyugaton, az általuk gyártott üvegtermékekre már nem annyira. A rendszerváltás után megcsappant a kereslet, senkinek sem kellettek a kis szériában gyártott, egyedi termékek.

Az utóbbi években Galyatetőn és Mátrafüreden megindult fejlesztések és a hazai túramozgalom intenzitásának folyamatos növekedése azonban egy reménytelibb jövővel kecsegtetnek itt, a Mátrán túl. Ki tudja, lehet pár év múlva Parádfürdő újra turisták tömegétől lesz hangos és a sasvári üveggyár megint szélesre tárja kapuit a nagyérdemű előtt. Egy biztos, én szorítok ennek a csendes, mégis roppantul hivalkodó vidéknek. Alig várom, hogy ősszel visszatérhessünk, és a kék sörrel történő (többszöri) koccintás mellett kipipálhassuk a Mátraverebély – Galyatető és a Mátraháza – Sirok kéktúra szakaszokat!

Parádsasvár Üvegmanufaktúra: http://uvegmanufaktura.hu/